Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)
«tt a hadsereg ellátására a gabonát már karhatalommal kellett requitfálmi a községben. Pénz is alig akadt, az 1918-ban már nyolcadszor kibocsátott hadikölcsökötvényekből alig tudott valaki is vásárolni. Mindenki érezte, hogy ez az utolsó háborús év. Különösen világossá vált ez 1918. tavaszán, amikor Oroszországból csere akció kapcsán egymásután érkeztek haza a volt hadifoglyok. Felvilágosító agitációjuk kapcsán megindult a forradalmi erjedés. Nagy árat fizetett a község emberéletben is az uralkodó osztály értelmetlen háborújáért. A harctereken küzdő közel kettőszázhúsz lakos kö:zül negyvenötén haltak hősi halált, ugyanakkor harmincnégy hadirokkant földmíves, négy iparos, egy kereskedő hadirokkant, valamint huszonkettő hadiözvegy gondjait kellett vállalnia a községnek a háború befejezése után. (287) 1918. végére végképp megelégelte a nép háborút és forradalmi helyzet alakult ki, ami párosult a nemzeti függetlenség teljes kivívására való törekvéssel. Az őszirózsás forradalom győzelmének hatására Tiszapüspökiben is létrejött a Nemzeti Tanács, elnökéül Chiovini Ferencet a káptalan gazdasági felügyelőjét választották. A Nemzeti Tanács a legfőbb hatalom helyi képviselője volt. A Nemzetőrség november 4-én alakult meg a frontról hazatért katonákból, a lakosság 5%-ig terjedő létszámban. A Nemzetőrség első parancsnoka Windisch József budapesti illetőségű lakos, tartalékos huszár főhadnagy, a káptalan legnagyobb tiszapüspöki haszonbérlője lett. Helyettese ifj. Chiovini Ferenc tartalékos hadapródőrmester volt, tulajdonképpen ő intézte a karhatalom ügyeit, mert Windisch tanyán lakott. November 12. körül változás állt be a vezetésben mert Chiovini Ferenc Budapestre távozott főiskolára, Windisch pedig a mind forradalmibb helyzet hatására lemondott. (288) Ez jelentős változást eredményezett, mert a nemzetőri parancsnoki teendőket Balogh András* hivatásos főhadnagy vette át, aki élére állt a községi forradalmi mozgalomnak. Kezdeményezésére 1918. november 14-én megalakult az első Munkástanács. A szövetkezet előtti piactéren zajlott le a nagygyűlés, ahol körülbelül ötszázan vettek részt. A gyűlés szónoka Zsarnai Kálmán volt, aki kifejezve a nép óhaját földet és szabadságot követelt. A nép a helyszínen választotta meg a Tanács elnökének. (289) A Munkástanács megalakulásával új helyzet állt elő, kettős hatalom alakult ki, mert' a Nemzeti Tanács is tovább működött. A szocialista erők mind szervezettebb fellépése következtében azonban a Nemzeti Tanács mindinkább elszigetelődött. A Munkástanács a hatalom osztatlan birtokosává 1919. március 22-én vált a tanácshatalom győzelme következtében. E napon Szolnokról egy küldött érkezett a községbe és a Hangyaszövetkezet előtti piactéren forradalmi gyűlést tartottak. A gyűlés után a nép által választott küldöttek szavazásával a községházán alakult meg a helyi direktórium. A direktórium — a munkástanács végrehajtó szerve — tagjai a következők voltak: Zsarnai Kálmán elnök, Gál Imre, Andó Ferenc, Szűc s Lajos, Szűcs Antal * Balogh András főhadnagy kilétéről vele együtt dolgozó — ma is élő munkatársai sem tudnak közelebbit mondani. 138
