Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Kisebb kommunális építkezéseket a község saját erejéből is végzett. 1900-ban megépítette a FŐ utcán és az Iskola utcában az első járdákat téglából. 1902-ben folytatták a járdaépítést, a Ferenc József utcában Tóth Imre házától a Nóvák Imre féle házig, a Kovacsóczy utcában végig, a Kossuth Lajos utcában Szabó Sándor házától a Hunyadi János utcáig. (278) A peteszigeti gát építése miatt majdnem jóvátehetetlen állapot alakult ki Szajol és Tiszapüspöki lakosai között 1909-ben. A szajoliak ugyanis — akik nemrégen vásárolták meg a Peteszigetet a besenyszögi Krohnertől — nem igen látták hasznát a területnek, mert évenként elöntötte az árvíz. Ezért olyan kéréssel fordultak a Középtiszai Ármentesítő Társulathoz, hogy töltéssel mentesítsék a területet. A két falu között a vita azért támadt, mert a megépítendő gát jelentős területet foglalt volna el a legértékesebb tiszapüspöki határrészből. 1909. március 1-én Szajolban volt a kérdéssel kapcsolatos tárgyalás, ahová a püspökiek tiltakozó jegyzékkel érkeztek, de érdembeni vitára nem került sor. Ugyanis amikor az ármentesítő társulat képviselője közölte a szajoliakkal a várható költségeket, azok visszavonták kérelmüket. (279) Ezzel helyreállt a két falu között a béke, és hogy ez milyen igaznak bizonyult arról még az év július 31-én meggyőződhetett bárki. E napon ugyanis kigyulladt Benedek István tiszapüspöki lakos háza és az óriás viharban a nagyobb bajt a szajoli tűzoltók testvéri segítsége előzte meg, akik vállvetve a püspökiekkel megakadályozták a tűz továbbterjedését. (280) A peteszigeti gát megépülésére 1914-ben végülis úgy került sor, hogy a püspökiek is belátták a gát fontosságát. 1913. július 22-én |— de már az előző években is — a nyári áradások nagy károkat okoztak a Sárnyak határrészben. Különösen sok •kárt okozott az 1913. évi árvíz, tönkretette a szőlőket, a veteményes földeket, az összerakott búzakereszteket pedig elsodorta. (281) Ezen esetek után nem emeltek kifogást a gát megépítése ellen a község lakói, mert az megvédte a Sárnyak egy részét is. Átmeneti csend után 1904-től kezdődően újból fellángoltak a szegényparasztok küzdelmei is, amelyek egyrészt a jobb megélhetés kivívásáért, másrészt a nemzeti elnyomás megszüntetéséért folytaik. A jelt 1904. december 11-én egy törökszentmiklósi népgyűlés adta meg. A népgyűlésen ötezer fő vett részt és tiltakozott a Percei-féle házszabálymódosítási rendelet ellen, amely korlátozta volna a képviselők szólásszabadságát. Tiszapüspökiek ugyan nem voltak jelen, de utólagosan írásban jelentették be csatlakozásukat. 1905-ben az orosz forradalom hatására különösen elkeseredetté vált a küzdelem. Először a vármegyei közgyűlésből kiküldött Alkotmányvédő Bizottság felhívására megtagadták a község lakói az adófizetést. A röplap szövege ez volt: Mindenki, aki az alkotmányos kormányzás beálltáig önkényt adót fizet, vagy önkényt beáll katonának, törvény el- '•• len cselekszik és a haza ellen bűnt követ el." Ezzel párhuzamosan az országgyűlési választások kapcsán ismét elemi erővel tört ki a nép elégedetlensége. 1905. június 29-én volt Törökszentmiklóson az országgyűlési képviselőválasztás, ahol a püspökiekkel együtt dr. Somogyi Aladárt, a baloldali 48-a

c függetlenségi párt küldöttét vá136