Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

2. AZ I. VILÁGHÁBORÚ KORSZAKA (1900 —1920) A Velymapart teljes beépülése A századforduló paraszt- és munkásmozgalmainak lezajlása után a XX. század első évei a látszólagos nyugalom és az építés jegyében teltek el. Az építkezés Tiszapüspökiben is újból fellendült mind helyi, mind állami erőből. A lakosság szaporodásával már 1901-ben harminchat napszámos fordult az Elöljárósághoz lakóházépítés céljából telekigényléssel. A kért telkek biztosítására az elöljáróság felkérte a Szatmári Székeskáptalant a községben lévő belsőségei eladására, amelyek összesen mintegy 7 katasztrális hold 1272 négyszögölet tettek ki. A kért területet megkapván az építkezések 1906. körül indultak meg állami kölcsönnel. 1906. január 20-án a földművelésügyi miniszter 5204 korona 75 fillért utalt ki munkásház építése céljából kölcsönként. Az igénylők közül a következők kaptak kölcsönt lakóházuk megépítésére: Szána János 855, ifj. Czakó János 600, Buczik Mátyás 350, Péter Antal 350, ifj. Cs. Tóvizi István 600, Szarvas Sándor 600, Péter Menyhért 300, Nagy Mihály 600, Bódi István 600, Péter Pál 300, majd 1907-ben Gál Imre 600, 1908-ban Buczik István 600 koronát tízéves kamatmentes visszafizetéssel. (273) A község lélekszáma elsősorban belső energiából tovább növekedett, de szórványos betelepülések továbbra is folytak főleg iparosok részéről. 1901-ben Steiner József zagyvarékasi kereskedő és Meleg István tiszavezsenyi kovács, 1903-ban Erdős Kálmán borbély és fodrász, 1904-ben Hirschbein Sámuel iparos kérte letelepedési engedélyét és meg is kapta. (274) A lélekszám 1892. óta most érte (1909-ben) ismét el a kétezer főt és ezután már nem is szállt sohasem alább. A község gyarapodásának adatai: Évszám Lakók száma Lakóházak száma 1900 1903 1906 1909 1910 1912 1916 1917 1920 1834 315 1921 — 1973 — 2010 — 2167 378 2281 — 2227 — 2099 __ 2261 393 134