Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

megjelentek a császári adószedők és a katonák segítségével megkezdték az adóbehajtást. A községi lakosok erőszakot tapasztalván, tehát az

1 alkotmányos elv mentve lévén, a kívánt adót 24-én és 25-én harminc és egynéhány forint híjával megfizették. (227) Az eset után hosszabb ideig nem volt ilyen robbanásszerű megnyilatkozás, habár a kiegyezéssel az első perctől szembenálltak. Ezután az erőgyűjtés és a mozgalom arculatának átalakulása következett. 1880 körül ugyanis kialakutak a községben az ösztönös szocialisták sejtjei, tagjai kezdetben a „Földmívelői Olvasókör"-ben gyülekeztek. Szembenállásuk a társadalmi rjenddel, az államhatalommal egy plattformra hozta őket a 48-as függetlenségi pártiakkal, akik ugyancsak küzdöttek az államhatalom ellen jóllehet más elsődleges céllal. Az olvasókör* tagjai „szocialista-anarchista" röplapok terjesztésével és olvasásával foglalkoztak. (228) Benedek Mátyás szocialista gépész és B. Benedek Gábor** parasztiparos vezetésével minden alkalmat megragadtak, hogy a fennálló rend képviselőivel: az elöljárósággal, a lelkésszel, a kántorral szemben elégedetlenségüket kifejezzék. E ki nem mondott szövetség a 48-as függetlenségi pártiak és ösztönös szocialisták között, az elkövetkezendő harminc évben alapvonása lett a község politikai arculatának. Az új helyzetben 1896-ban következett be a község életében eddig nem tapasztalt politikai robbanás. Ártatlannak látszó esemény lobbantotta fel a falu szegényeinek már hosszabb ideje lappangó elégedetlenségét. Ebben az évben nyugdíjazták Kussányi Endre kántortanítót, aki negyvenhét évig szolgált ilyen minőségben Tiszapüspökiben. Az utódválasztás körül támadt a bonyodalom. A községi lakosoknak mán régi vágyuk volt, hogy' maguk válasszák vezetőiket. E vágyukat mesterségesen is táplálták a törökszentmiklósi 48-as kálomista hazafiak (229), akik saját politikai céljaik érdekében biztatták a községi lakosokat, hogy ne hagyják magukat a kán torválasztásban. Ne engedjék, hogy a kántort az iskolaszék válassza^ hanem segítsenek megválasztani a kálomisták jelöltjét, aminek ellenében párbér elengedést ígértek. Miután az iskolaszék mégis megválasztotta Hangya Mihályt a saját jelöltjét, egetverő lárma, szitkozódások között oszlott szét a tömeg. Egy nagy csoport dühöngve rontott be a paróchiára és vezetőjük egy előre összeállított, százötven aláírással megerősített papírt mutatott fel a plébánosnak. Kijelentették, hogy tiltakozásul Hangya Mihály megválasztása miatt a névsorban szereplők áttérnek a „kálomista" vallásra. Kölesei Kende Károly plébános nyugtató szavára eltávoztak ugyan, de másnap huszonötén a törvényszerű alakiságok megtartása mellett kivették keresztlevelüket és kálvinistává lettek. (230) Vallástörténeti szempontból nem érdektelen megemlíteni, hogy részvételükkel Tiszapüspökiben az első református istentisztelet 1896. július * A mozgalom ellensúlyozására 1896-ban „Polgári Olvasokör"-t is alakítottak az egyház kezdeményezésével. "* B. Benedek Gábor parasztiparos (ács) volt, aki az események után. Budapestre költözött. 114