Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

sekrestye ajtajában állván ki — minthogy a templom nagy ajtajánál ennek küszöbéig érvén fel a víz ottan bemenni nem lehetett. T. Püspökiben magában a helységben a Nagy-utcán egészen a Czakóféle házig jővén fel a víz, a több összeomlott épület borzadállyal tölte el a jelenlevőt. Ez megnagyobbodott Tisza-Szajolban, hol az egész utcákon folyt a víz és számosabb épületeket pusztított". Ezen példátlan árvíz méginkább meggyorsította a gátépítést, ennek következtében 1856 áprilisban elkészült a gát a Rágó-parttól a Velymacsúcsig. (214)* Pusztító tűzvész a faluban. 1856. július 30. szomorú napja volt Tiszapüspökinek. A déli harangszó után tűz ütött ki a Décsesoron Hajnal András házánál. Minden valószínűség szerint az aznapi kenyérsütés után kivitt és el nem oltott pernye következtében, amelyet a szél felszított. Megégett Hajnal András istállója, ólja, átterjedt a tűz szomszédja Tóth János házára, onnan átcsapott a láng a Papsorra. A Papsoron elhamvadt özv. Tóvizi Józsefné, Szabó István, Hajdú Pál és Czakó János valamennyi épülete, özvegy Tóvizi Mihályné két melléképülete, az. utca közepén a kovácsműhely. A kovácsműhelyről a tűz átterjedt a Kisutcára. Itt Kozák Mihály, öreg Nagy József, özvegy Lajkó Jánosné, özvegy Nagy Istvánné, Tóvizi András, Péter Mátyás valamennyi épülete és Sándor Imre melléképületei váltak a tűz martalékává. összesen a következő anyagi kár keletkezett: tizenhét ház, negyvennél több gazdasági épület, hatszáz-hétszáz csomó búza, sok takarmány elégett. Elégett ezenkívül temérdek tőzeg, sok házibutor és ruhanemű, gazdasági eszközök és már kinyomtatott gabona. A helyzetet nehezítette a már hetek óta uralkodó nagy szárazság, valamint az uralkodó dühös északi szél. A szél irányában a gyepig égett minden. A nehézséget fokozta, hogy a férfiak zöme a határban tartózkodott, a tavaszi gabona betakarításával foglalatoskodott. Egyébként is — tűz ritkán lévén a faluban — a lakosság gyakorlatlan volt a tűzoltásban. Kovacsóczy feljegyzése szerint ilyen tűz még nem volt a faluban. Kovacsóczy állítását megerősítette a község akkor legidősebb embere Polgár Ferenc is, aki kijelentette, hogy ezt megelőzően a „községben nem égett meg több másfél háznál." (215) Alig egy év múlva ismét súlyos katasztrófa sújtotta a községet. 1857. július 17-én délután 6 órakor délnyugatról „sebes-hirtelen" fellegek tornyosultak. Anélkül, hogy mennydörgést lehetett volna észlelni, nagy szél kíséretében hullani kezdett a jégeső. A jég alakra és. nagyságra nézve jércetojásnyi és lapos volt, amilyenre még 70 éves emberek sem emiékeztek. A pusztítás hatására a faluban tönkrementek a kertek, a Kenderföldek alatt a dinnye- és veteményes földek. A senyeoldaM ve* A munkások létszáma a tiszapüspöki szakaszon olykor elérte a hatszázat is. Külön színfoltot jelentettek a morvaországi Kremsica(?) mellékéről érkezett hanák munkások; „kék-zöld spencer, veres nadrág és fehér harisnyából álló öltözetük által a vidéken különös figyelmet gerjesztettek" elsősorban a női nem körében. 111