Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről – A Damjanich János Múzeum közleményei 25. (1970)
kai dolgoznak, aprólékosabb vizsgálatot végeznek. Ha az igazságnál hűek akarunk lenni, jóllehet az eddigiekben a marxista társadalom szemlélet talaján álló munkákról beszélhetünk, - vissza kell nyúlnunk a harmincas évekig. Győrffy István Magyarság Néprajza utáni törekvéseinek egyik legfőbb, még realizálódhatott eredménye a Táj— és Képkutató Központ kiadvány-sorozatának meginditása. S sorozatban lát napvilágot Tál asi Istvánnak a Kiskunság pásztorkodásával és állattartásával foglalkozó két munkája, amely reprezentáns képviselője annak a törekvésnek, hogy a történeti események, a társadalom történet vizsgálatának eredményei hogyan ötvöződhetnek a néprajzi módszerekkai, s & néprajz hagyományos tárgyi-szellemi kultúraként való kezelése hogyan egészíthető ki a társadalmi vonatkozásokkal. Később még Balogh István és részben Márkus István ilyen fogantatású munkái jelzik ezeket a törekvéseket. Szék a háborús évek alatt megszakadnak, s csak 1948 után élednek újjá, ekkor azonban már kifjezetten a marxista történetíráshoz kapcsolódva. Ma elmondhatjuk, hogy több ilyen alapállású rászmo— nográfiával rendelkezünk, melyekben a társadalmi Összefüggések apróra lebontva magyarázzák és jelzik a kultúra tárgyiasult részének mozgását. Ezek a munkák részben meg is oldják, társadalmi magyarázatot találva, az előbbi összefoglalás elemzésekor felfedett hiányossága— kat. 32 2 munkák azonban a kultúra felfogását illetően teljességük és egységük ellenére is a magyar népraj* hagyományos felosztásából, a tárgyi és szellemi jelenségek elkülönitésébSl indulnak ki, illetve ennek útját folytatják. A kiindulás alapja pl. Tálasi Istvánnál az állattartás, vagy aratómüveletaink, Vargyas Lajosnál a ballada, 3alassa Ivánnál földművelésünk egyik kérdése, a kukorica termesztése, Hoffman Tamásnál a nyomtatás problematikája., azaz valamely kész, szellemi vagy »tárgyi produktumhoz kapcsolódó tevékenységi kör a kiindulás. De nemcsak kiindulásuk alapja, de rendszerezésük is a tárgyi, vagy szellemi néprajzban megszokott felosztási módot követi. Jellemzően mind Hoffmann Tamás, aind Balassa Iván^ mind pedig Takács Lajos elkülönített részben tárgyalja a munkafolyamatokat végsők speciális társadalmát csupán.magyarázatként s nem hátterül hasz—
