Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

vetkeztek. Annyira, hogy a tiszaföldvári gazdák: a harmincas években a szolnoki vásárban eladatlan malacot szélnek eresztették a vásártéren... 194-2. évben az OMGS szerint a budapesti ipari munkások évi munkabérjövedelme kb 3o %-kal nagyobb volt, mint az alföldi gazdasági cselédek járandóságainak, értéke. A volt urasági cseléd, vagy ivadéka mostani anyagi helyzetét a Lenin tsz történései elevenitésekor sorolom majd. Hátramaradt a régi tiszaföldvári napszámbér és a részmunka, A hatalmas almáskert, a 877 hold szőlő eleiét még a jobbágyvilágban telepitették a zsel1 érrelődök. Aztán évről-évre testük—szivük. erejével gazdagították az almáskertet. Aránylag jól fizették a szőlőbeli szakmunkát, dehát annak is ára volt. A látástói-vakulás

ig tartó munka, a hiányos étkezés nagyarányú tbc—

s megbetegedést okozott Földvárott, Dr. Kar

s

ay főorvos meg azt jelenti, hogy angolkór zsugorítja a tiszaföldvári napszámos anyákat. A mezei - szőlőbeli — munka nem jelentett tehát gondtalan életet ! Az un. kisgazda meg ugy gyűjthetett lo—15 éven át egy-két hold földre valót,- ha a zsenge családját is baromi munkára kényszeritette. Nem is nagyon változott száz éven át a tiszaföldvári parasztság rétegező— dése. Kétezer szegényparaszt-család vágyakozott nagyobb darab földre s kenyérre ! Hiába ! A százholdasok ujabb százholdat szereztek s a módosabbak vlgyá-ztak a napszámbérre, mert a napszámba cselédbér emelkedésével csökkent volna az évi jövedelmük Î Az OMGE., a Magyar Gazdaságkutató Intézet 1939, évben egy háromgyermekes mezei munkás évi szükségletét 687.JA- pengőre becsülte. Tiszaföld— várott 2—3 pengős napszámot számoltak, 3oo nap—. számbér kellett-az öttagú család mindennapi éléséhez ! Az 1939» évi adatokat érdemes tehá& a - 51 «