Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)

árendálják. A gorések a ,,bánhalmi határban található marhajáró földet' 5 , a Margitai pusztát és Fegyvernek egy részét „élik" a századfordulóig. Az árenda tetemes összegének kifizetése örökös problémát és súlyos ter­het; jelentett. Pl. 10 év árendája (1777—1786) 18992 frt 33 kr-ra rúgott. A természel szerencsétlen szeszélye folytán alig néhány evvel a Mirhó-gát megépítése után, 1780-ben már nem a víz miatt, hanem a vízért kellett könyörögniök a kisújszállásiaknak. Az árendálást a további­akban mái- nem a. víz, hanem a szárazság, a legelők gyors kiégése teszi szükségessé. Egyre több panasz hangzik ei a kiszáradt terület „székes volta" és „hasznavehetetlensége' miatt Kunhegyes elöljárósága pl. a gáttöltés előtti kárt „...megsirathatatlannak és kimondhatatlannak, az árendálásra való költségei; elhordozhatatlannak, magát pedig ...minden terhek viselésére alkalmatlannak adta ki.'' 1788-ban pert is indít az egri püspök ellen a 20 000 frt-ra beesült kára miatt. Ugyanekkor pedig már a gátat is kifogásolja, ,,károsnak mondja ki magára nézve" Karcag és Kis­újszállás megbízottjai 1796. V. 5-én csillapítják őket, csípősen az elöljá­róság szemébe mondják közös véleményüket; „ha az esik nehezére, amint­egyebről nem is panaszkodhatni, hogy a nádvágás, halászás, csíkászás, s a téli marha legelés, a sertésnek való rét és kenderáztatásbeli benefieium elmúlt; vissza kelletik tekinteni az elmúlt boldogtalan időkre, s meg le­het látni, hogy akkor volt a legsiralmasabb sorsa, amikor azon hasznok­kal tetszés szerint élt..." 56 1790-et „rettenetes, ...rendkívüli és példátlan szükségben, sovány szá­razságban való esztendőnek'." mondják az egykori feljegyzések. A tavasz és a nyár szinte eső nélkül telik el. Idegeneket, vagy elköltözőiteket már márciusban sem fogadnak', azzal az indokkal, hogy ,,a mostani szűk idő­hez képest elég szegény, sőt felette sok van a helységben". ,,A tehetősebb lakosok is, annál inkább szegények megszűkültek" és már június végén kiosztják, a katonaság számára beszedett gabonát, mivel ,,...semmi re­ménység nincsen, hogy a szűkölködők annál fogva szerezhetnének magoknak máshunnan gabonát, jövendő szükségre tartván azok is, akiknek talán volna: és mivel a magokat szükségek eránt minden órájában jelentős sze­génységnek a helység más segedelmet nem nyújthat,... azonban, nem lehe­tett nem szánakozni a mindennap siralmasan esdeklő népnek, keserves szükségén, végre, mivel az utolsó szükség könnyen tilalmas módokra kéntelenítvén a szűkölködőket, méltán félhetni attól, hogy azon rakáson lévő búza, vagy eltolvajoltatik, mint közelebb Karczagon erre példa va­gyon, vagy annak ki nem osztásáért elkeseredett nép által más módon benne kár okoztatik, mint az e feliben is Kunhegyesen a helység felper­zselt szénája szomorú példát adhat; mindezekre nézve, hogy a kikért tú­z a kinek kinek oly mértékben, mint bé adta, vissza osztasson, elvégez­tetett". 57 Tilos „...ezen mostani szűk időben ...a fejős juhászoknak ta­n

Next

/
Thumbnails
Contents