Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)

risznyájába kenyeret, szalonnát rakni, hanem kétszeri étellel megelégedjenek". Augusztusban Túrkeve, Karcag, Kunhegyes helységekkel összefogva a sertéseket (Kj. 1653 db.) Lónyai Ferencz uraság Bereg megyei birtokára hajtották el makkoltatni, melyért — bár még ,,...tartozván ezen helybeli lakosok 1386 rft-al" — csak 386 rft-ot tudtak fizetni. Papp Tst* ván nagygazda segíti ki őket 1000 rft-os kölcsönnel, majd az insurreetionális cassából ikernek 2000 ft-ot. 58 Közben megszaporodnak az ,,elkerülbetetlen szükség miatti" szolga elbocsájtások, ház-, porta-, földadások és zálogosítások. Felháborítja a tanácsot a kenderesi görög kereskedő Cons41 tantin Demeter és néhány társa esete, „...akik néhány kisújszállási lakosoknak pénzt osztván, azoktul feles földeket zálogosít és oly módon már sok pénzt kiadott..." A zálogosítást nem bontják fel ugyan, de olyan határozatot hoznak, mely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy kisújszállási redemptus föld ,,külföldi'' ember kezébe kerülhessen."'

9 Szeptemberben kölcsön pénzen vesznek 100 köböl vetni való búzát és 5 boglya szénát í2 írt-ért a helység Sizámára. A lovas nagygazdák az aradványi pusztát veszik bérbe ,,téli páscumul ...minden számos lóért 30 kr-t", Összesen 383 frt 45 kr-t fizetve.

60 Tetőzi a helyzet nehézségét, hogy katonaság telei a Nagykunságban, mely ide-oda megy az egyes helységekbe. A katonák szállítását és élelmezését a nagykun helységek viselik. Kisújszálláson 1790. Xí. 29-én „mindöszve is azon 42 személynek" van helye, ,,akik hozzánk rendeltetve vágynak szénát, vagy inkább gazt (melyet rész szerint a rettenetes szárazság miatt megégett réteinken a helység lovainak s egyéb marháinak teleltetésére megbecsülhetetlen munkával kuporgattuk össze, rész szerént drága pénzen messze földön megvéván a szegény lakosoknak nagy megerőltetésével szállítottuk haza (mintegy 100 portiónyit — 1 portió széna = 8 font), abrakot, melyet hasonlóan tekintetes Bihar vármegyéből nagy áron szereztünk, 640 portiónyit, kenyeret, melynek matériáját a helység nehezen kapott kölcsön pénzen vette, 600 portiónyit tarthatunk" — írják az elöljárók.

61 A tél a lakosság többsége számára leírhatatlan nehézségekkel, az „éhei hálással" fküzködések jegyében telik„A helybeli szegénység képében" kérvényt adnak be karácsony előtt, hogy ,,számokra új fejéibe" adjanak gabonát a szolnoki gabonaraktárból. A tanács megértéssel továbbítja a kérvényt, „mivel tsaknem éhei hálásra jutott szegénységnek mindennapi sóhajtását mag

a is hallja".

62 Összeír* ják „minden tselédes (gyerekes:) gazdánál hány kenyérevő személy találtatik, hány kila életje van készen, vagy bizonyos reménység alatt, hány frt-ot költött már aratás olta gabonára..."

63 Karácsonykor jut néhány falat az éhezőknek, mert „a helybéli szegénységnek szükségét szívére vévén * Nemzetes Illéssy János Ur szánakozó jóakaratjából ajándékozott 165 font kenyeret és 49 3/8 font sertéshúst, melyet a helység 74 font kenyérrel megnövelt.

64 Egyre több ember „semmi más módot" nem talál „a magán való segítésre" ezért, hogy „háza népét a végső szükségtől, az éhei halás33