Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)
tsikászatbul". 52 A harmad befizetése azonban legtöbbször elmarad. Ezért a tanács az 1780-as években Varga Jánosnak és társainak adja bérbe, akik elén „több tsükász lakosok instállnak" és tiltakoznak. Végül is az ügy azzal zárul, „hogy a hal é s fcsik árenda 1788-ban, tovább is Varga Jánosnál maradjon, a panaszos tsikászok pedig fizessenek a megírt árendátoroknak, akik redemptusok negyedet, az irredemptusok pedig harmadot, mint ezelőtt a régi szokásban volt..." A halász árendáért Kassai András módos redemptus 1791-ben egész évre 31 frt-ot fizetett. Ugyanakkor a íválaszát mellett a szabad vadászat lehetőségei is, bezárultak. Jónás Gáspár gazdag redemptus 1789-től 6 frt 18 kr árendát fizet évente a vadászatért."' 3 A természet nagy elemi csapásait a társadalmilag lehetetlenné lett irredemptusok szenvedték leginkább. Életük fokozódó nyomorúság volt. Tele éhezéssel és jog nélküli kötelességgel. Gyarapodó létszámuk a lesülyiyedt redemptusokkal együtt jóval meghaladta már a lakosság felét- A csírájában elfojtott „engedetlenség", közmunka megtagadás, szabotáiás, ..nyakasság" — a nagykun kapitány jelenléte és közbelépése miatt — szórványos. Érezhető valami lefojtott elégedetlenség. mely a mélyből • nem mer a felszínre törni. Alkalomra vár, hogy valami módon levezetődhessen. Az alkalmat II. József bácskai telepítési akciói szolgáltatták. A lehetőséget pedig a „lármázó", szervezkedő, majd 1785-ben a bácskai Feketehegyre költöző kunhegyesi irredemptusoK harcolják ki. Az út 1786-ban a kisújszállási szegény lakosok számára is szabad. Mintegy 1000 lélek költözik Pacserra, hogy „életének jobb móddal lehető folytatásá"-t, amit ősei földjén nem talált meg, mert lehetetlenné tették számára a sajátos társadalmi-természeti körülmények, szégyen-szemre máshol keresse meg. 54 Az összeszűkült, elposványosodott helyi legelőkön élő marhájuk után — szinte a megváltástól — 1771—72-ig az irredemptusok fölöbért, ún. terrágiumot fizettek. „Vonómarnátul és tavaszitui fél márjást, más egyéb heverő marhátul 1—1 márjást..." Ettől kezdve „a víz miatt" a terrágium megszűnik 1793-ig, mivel a földnélküliek is a bérelt pusztán tartják állataikat, melyekért viszont dupla árendát fizetnek, mint a redemptusok. Ez a megkülönböztetés később is megmarad. 1800 júliusában pl. „...a magok marháitól egy-egy számos marhát, vagy két tavalyit, vagy 10 juhot (districtuális determinátió szerént) 15 kr-ral számítván fognak fizetni" a daraksai pusztán. 55 A kisújszállási páscumon élő állataik után 1794-től újra fizetik a terrágiumot. A helység 1765-től Ecseg egy részét árendá!ja ki „150 rft-okban... minden néven nevezendő beneficiumával, úgymint páscumaival, nádas és telelő rétjeivel, halászó vizeivel és egyéb appertinentiáival", majd 1772-től a bánrévei pusztát, a bánhalmi kaszálót, 1777-től folyamatosan 1804-ig a Balmazújváros határában levő Daraksát bérelik. Ezzel egyidőben hosszabb-rövidebb ideig Tiszabaliát, Csudabailát, a szentmiklósi zugot, a nagyiváni Magitai pusztát és Ecseg felét, szintén 31
