Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)

gébb gyálogo

s szolgálatú ember", a ..helység cselédjei", majd a lépcső legalsó fokán az özvegyasszonyok, pásztorok feleségei és a dohányosok helyezkedtek el. Két okból jutottak még némi haszonhoz (rét, dinnye- kender-, kukorica- és krumplifold) az irredemptusok: különleges jutalombői (pl. sok robot, nagyarányú gátépítés, terhes katonai beszállásolás) és új növény (kukorica, krumpli) meghonosítása esetén. Köles-, szőlőföld és erdő osztásból nem részesültek. Porta-kérésüket, ha némi indokot találtak, legfőképpen, ha a kérelmező „tehetségtelen'' volt a házépítésre, rendszerint elutasították. Végeredményben tehát az egykori földközösség a redemptusok földbh'tofósiímopóliumán alapulva élt tovább. Ezt a körülményt a társadalmi-politikai okon kívül más is segítette: a jelentősen felduzzadt lakosság, a megszaporodott állatállomány és az összeszűkült, majd táguló, ugyanakkor még vizenyős, szikesedő határ. 3. A terhek alóli kibújás közvetett, de leginkább alkalmazott módja az, amikor a tehetősebbek eladják jószágaikat, vagy fondorlattal kevesebb szolgálatot teljesítenek, mint az anyagi erejükből következne A robotmegtagadások szórványosak. 2. Yii miatt és vízért való kesergések A XVIII. századi Kisújszállás fejlődésének egyik központi kérdése volt a víz, Mindez a terület sajátos, alacsony fekvésű földrajzi adottságaival függ össze. így szinte ki volt szolgáltatva a meg-megáradő Tisza és Berettyó vad szeszélyeinek. A hajdani Kakát tiszai ág, mely a lösztábla feltűnő feldaraoo!ásat és az alacsonyabb részek kimélyítését végezte el, Pusztataskonynál, a Mirhó fokon lépett ki a Tiszából és a Mirhó—Ásvány-ér vonalon keresztül Kunhegyes alatt nekivágott a Pénzes-kert, Kettőshalom dűnegerincének, majd Bánhalmától keletre kanyarodva töb ágra szakadt: az északi a sóskúti legelő, déli a kenderes! csordakűti legelő, keleti pedig a kolbász! és a bocsai legelők felé vezetett, s innen, tovább a Cinaderékon és különböző fokokon, ereken át a sárréti mélyedésbe, ahol végeláthatatlan mocsártenger húzódott. Ha a Hortobágy—Berettyó előbb lépett ki medréből, akkor a víz visszafelé folyt a Kakaton, amit az is bizonyít, hogy Kunhegyes lakói két irányban is működő malmot építettek vizére. Kisújszállás az áradások tengelyében helyezkedett él és délkeleti határrésze a Tisza és Berettyó vizének összeütközési szintere volt. Ősszel és tavaszszal határának %-ad részét víz borította, és ez a víz évszázadokon át segítette a gyér számú falu fejlődését. Dús füvű rétet növesztett és hatal25