Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)

mas nádrengeteget táplált, mely élelmet, oltalmat és búvóhelyet adott állatnak, embernek egyaránt. A többi nagykun helységhez hasonlóan, maga a település is víz mellett jött létre. Ez a vízhez szokott életmód tovább folyt a legutolsó, 1717-e$ ,,megülés" után is. A visszatelepült 40—45 család számára tág volt a turgonyi, kisújszállási és marjalaki puszta. E viszonylag kezdetleges, állattenyésztő-halászó-pákászé-földművelő életmód mellett a tág határ is csak kis számú lakosságot tudott eltartani. így a földesúri fennhatóság alatt élő népesség növekedésével előtérbe kerülnek a víz miatti kesergések. Az árvízprobléma fokozottabb elő_ térbe helyeződésének kezdete lényegében egybeesik a földesúri fennhatóságtól való szabadulásért folytatott ténykedésekkel és eltart egészeá 1780—87-ig, a Mirhó-gájt megépítéséig. „Mind ekkoráig is vigasztalás nékül nyögdécselünk... határunknak szűk és vize

s mezeje miatt" — írják 1753-ban a kisújszállásiak- Megemlítik levelükben, hogy e miatt ,,régtül fogva" járó marháik számára árendás pusztákat bérelnek. Kérik a palatinális kapitányt, hogy „a tehetetlenség miatt" csökkentsék a felére az árendás pusztán levő „járómarhák utáni quantumot". Elpanaszolják, hogy ,„sokan vágynak, akik vármegyebeitekneüc súlyos dézsmát fizetnek és jobbágyok módjára a dézsmán kívül szolgálatot is tesznek", aminek ,,...iszonyú még emlékezete is..."

32 A helység 1749-től 1759-ig Harruckern báró simaí és csejti pusztáját bérelte, melyért több mint 500 rft-ot fizetett. A sőrés gazdák a környékbeli földesurak legelőiből árendáltak. A helyzet nehézségére való tekintettel, már 1754-ben egy kezdetleges gátat építenek a Pusztataskony-környéki Mirhó-fokon. A gát csak néhány évig áll ellen a víz rohamainak. Növelte a bajt az 1753-ban, tanácsi védnökség alatt épült kevi Zúgó malom töltése is, melynek hatására jellemző, hogy ,,a Beretytyóra szolgáló erekben szárazságnak idején is, ezen malomnak töltése miatt úszó víz találtatik és azon erek vizét öntvén a szomszéd helységeknek földjét vizzel elborítják és a haszon vehető földeket posványossá teszik".

33 Egy köteg levelezés maradt fenn ez ügyben, melyet a kisújszállási bírák a hármaskerületi főkapitánnyal folytattak. A Tisza és a Malomgáttal felduzzasztott Berettyó vizének szabad garázdálkodásai arr

a késztetik a kisújszállásiakat, hogy felhívással forduljanak valamennyi árvízsújtotta helységhez egy újabb gát megépítése érdekében, .....mivel Szalók és Taskony között levő Mirhó nevezetű fokon minden esztendőben árvíz idején kiönteni szokott Tisza vize nem csak szomszédságunkban lévő helységeknek földjeit posványosítja, hanem a mi földjeinknek is nagyobb részét már annyira elfoglalta, s haszontalanná lette, hogy sem ekével, sem kaszával nem élhetjük azt, de ami nagyobb, barmainkat sem járathatjuk, melyre való nézve másoktul kényszeríttettünk régtül fogva barmainknak is pusztát árendálni". Ezért, ha ?S>