Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)

1. A megváltás, a korábbi, feudalizmusban létrejött vagyoni tagozódás szerint ment végbe Kisújszállásion is. Nem csökkeni, ill. nem szűnt meg a parasztrétegek közötti különbség. A redemptusokkal és irredeniptusokkaí kialakult a szabadparaszti társadalom két alapvető rétege, amely egyben jogi kategória. A kettő viszonyában a redemptusok akarata a döntő. A közöttük lévő határ —• anyagi tekintetben — nem merev, fokozatosan átmennek egymásba. így az irredemptusok a kis földű, kevés jószágú redemptusokkal együtt alkotják a helység szegény lakosait. Ez a tágabb értelemben veti; réteg esetenként közösen lép fel a legmódosabbakkal szemben, akiknek képviselői a Nemes Tanácsban foglalnak helyet és fejezik ki akaratuk; t. Nem egységes a módos, illetve gazdag, legtöbb lábasjószággal, földdel rendelkező tanácsosok kapcsolata som. Ha érdemtelen előnyhöz kívánnak jutni az elöljárók, a kistanáesban lévők (a „.rend szerént való tanáts munkájának segítésére" hozták létre 1799-beh kerületi rendeletre) ezt megakadályozzák, lármát keltenek a helység 'akói között, így — az állandóan feszülő sokféle ellentétek miatt — nem alakulhat ki közöttük túlságosan nagy anyagi különbség. 2. Az örök jogsa! egyéni tulajdonba került váltság (rediniált), vagy tőkefőid területe az HfiO HS években - - megnőtt, illetve kiterjedt az első ízben osztott forgéfoídekre (Turgoiiy. majd Csorba, Igarió, Soszkona együtt) és gyakorlatilag azé a közösségé lett a batár többi része Is (legelő, rét, nádas, kert), amelynek tagjai ilyen földdel rendelkeznek, vagy úgy, hogy a megváltáskor fizettek érte, vagy úgy, hogy később örökölték, vagy vették. Hiába szerzett tehát bárki az irredemptusok közül kertföldet, nem lett redeniptvus, kertíöldje után nem illette meg semmi a közösből. A (közterületből való részesedés aranykulcsául minden esetben a redimált föld szolgált. Több váltságföld,- több kedvezmény, több nyilas forgóföld, vagy „apróbb osztály", rét, sás. kóró, nád, nagyobb po ta kert, dinnye-, köles- és kender föl cl. f en tú] figyelembe vették a nagy lábas jószágokat, illetve az igaerők esetenként a gyermekek .számát is. Az időnkénti újraosztások és özek nyomán az ,,egyenetlenség" miatti kiegészítés, vagy „honificatió" is módot adott a területnövelésre. /-. fentiek ellenére nem mondható el, hogy az irredemptusok teljesen ki szorultak volna a közös terület hasznából. Igaz, rendszerint a maradok jutott nekik, ami bizonytalan volt. A részesedési arány kiesi, de ezen beiül is voltak különbségek. Előnyben részesült a viszonylag módos irredemptus, aki lóval, marhával szolgálta a helységet, utána következett a gyalogos szolgálatú ,,telelő marhás" —, illetve a „gyen..,