Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

ideig megmaradt, elsősorban a kevésbé erőteljes gazdasági fejlődésű területeken. A hegyvidék lassúbb fejlődése, korlátozott lehetőségei kevés teret engedtek a vagyoni differenciálódásnak, mely a vérségi szervezeti forma egyik legerősebb bomlasztó ja. Ennek következménye, hogy a XVI. században az egész hegyvidéken megtalálhatjuk a nagycsaládokat igen általános képződményként.

32 Az intenzívebb gazdálkodású területeken azonban a XVII. században ez a vérségi szervezet már nagyarányú bomlási folyamatnak indul. A hegyvidék keleti részén II. József korára ez a bomlás tökéletesen befejeződött, s ekkor a Zempléni Hegyvidék déli részén már nem találunk nagycsaládi szervezetet. E bomlási folyamat meggyorsulásának a tokaji borvidék intenzív gazdálkodása az oka. Viski Károly szerint a tokaji borvidék hatása a szőlő termő területeinél sokkal nagyobb körben érvényesül. A borvidékre épül a távolabbi környék lakosságának egész életmódja.

33 Ezek a szőlőben végzett munkával, szerszámok, hordók készítésével, fuvarozással stb. pótolják sovány irtásföldjeik termését. É tapasztalat mellett döntő fontosságú az, hogy a XIX. századi filoxéra járvány •előtt a tokaji borvidék sokkal nagyobb területen feküdt, mint ma. A szőlővidék nyugat felé egészen a Hernádig húzódott. Fényes Elek még 1851-ben Bodó—Kő—Váralján „híres bort termő szőlőhegy"-ről beszél, Fonyról pedig ezt írja: „Földjei soványacskák; de bora jó, erdeje, rétje elég."

34 Az elpusztult borvidéken majdnem a tokajival vetekedő bor termett, s a tokaji peremvidékként tartották számon.

35 A hegyaljai területeken erős mezővárosok fejlődtek ki már a XVII. században, differenciált, gazdag társadalommal. Orosz István megrajzolja a mezővárosok jobbágyságának hanyatlását, a jobbágy telken gazdálkodó nemesek .megerősödését, 'mely a nagycsalád gazdasági alapjainak szétrobbantásához vezetett.

36 A nagycsaládi rendszernek a XVII. században még ezen a vidéken számtalan nyomát figyelhetjük meg, de már nem általános és igen nagymértékben ingatag. A jobb gazdasági helyzet, a differenciálódás hatására a bomlás egy előrehaladott állapotát rögzíti Veress Éva.

31 A bomlási folyamat II. József korára lezárul, s ekkor a Zempléni Hegyvidék területén nagycsaládoknak .magyar községekben nem találjuk nyomát. 32 A felvidéki részeken igen korlátozott jelentősége van a XVI—

XVII. században a majorüzemeknek. A nemesek birtokaikon nem létesítenek ilyeneket, maguk is beletartoznak a földközösségbe. SZABÖ ISTVÁN: A magyar parasztság története, i. m. 31. — A nagycsaládok uralkodó voltára utal Nógrádban az alábbi esemény: „Az 1574— 7S, évi adó megszavazásakor a pozsonyi kamara azt a javaslatot terjesztette a rendek ' elé, hogy ezentúl az adót ne portánként, hanem füstönként szavazzak meg. Füstnek pedig tekintsenek minden olyan házat, amelyben a családfő földműveléssel vagy hasonló munkával keresi kenyerét, és ha egy házban több ilyen család lakik, mindegyiket egy-egy füstnek számítsák. A rendek azonban nem fogadták el ezt a reformot." — BÖROVSZKY SAMU: Nógrád. 454. — Kétségtelen, hogy ez a rendelet a jobbágyság adózóképességét támadta volna meg, s a rendek a számukra előnytelen, jobbágyukat tönkretevő intézkedés ellen tiltakoztak. 33 VISKI KAROLY: Ethnikai csoportok, vidékek. Bp. 1938. 18. 34 FÉNYES ELEK: Magyarország geográphiai szótára. Pest. 1851. I—IV. IV. 267. 35 A borvidék nagy jelentőségét e tokaji peremrészeken nemcsak okiratos anyag, de a ma is meglevő, kihasználatlan, elhagyott pincerendszer is igazolja (Korlát, Hejce stb.). — Saját gyűjtés. 36 OROSZ ISTVÁN: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században (különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira). (Szerk : Szabó István: Agrártörténeti tanulmányok.) Bp. 1960. 3—70. — 32—35. 37 VERESS ÉVA: i. m. 379—429. 48