Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

Az intenzívebb mezőgazdasági termelés és vagyoni differenciálódás lett oka a Bődva-völgyi nagycsaládrendszer felbomlásának is. A két hegyvidék közé beékelődő termékeny folyóvölgy fejlettebb, intenzívebb gazdálkodást biztosított lakóinak. Az egész folyóvölgy gazdálkodása közelebb áll az alföldi típusú szemtermelő gazdálkodáshoz, mint a hegyvidékihez.

38 A XIX. és XX. század fordulóján az uradalmak hatására szinte az Alföldével egyidőben jelennek meg itt az új mezőgazdasági gépek és technikák.

39 A török időben, imert nyugalmasabb területen feküdt, kedvezőbb körülmények között gazdálkodhatott, mint az alföldi települések, s így feltétlenül erőteljesebb volt gazdasági fejlődése, mint a hegyvidéki részeké. A háborúk azonban nem. hagyták érintetlenül a Bódva völgyét sem, sőt Borsodban itt volt a legnagyobb a pusztítás. A vidék lakossága itt cserélődött ki leginkább.

40 Mindez a hagyományok vonalának kisebb-nagyobb megszakadásához vezet, s meggyorsítja a nagycsaládi szervezet felbomlását, ímely II. József korára befejeződött. A Cserehát gazdasági élete intenzitásában megelőzi a palóc vidéket, de lényegesen 'mögötte marad a hegyaljai borvidéknek. Péja Győző a Cserehát a felvidék kapujának nevezi, s az átmenő kereskedelem fontos útvonalának tartja.

4,1 Ez némi túlzás, hiszen a kereskedelmi útvonalak zöme éppen a Hernád és a Bódva völgyén vezettek át. Inkább e kereskedelemnek csak a hatása érinthette a Cserehátat. Mindenesetre az Északi Középhegység két forgalmas útvonala között lévén, mozgalmasabb életet élt, s jobban ki volt téve a külső hatásoknak, ami feltétlenül bomlasztólag hatott a hagyományokra. A bomlási folyamat azonban nem fejeződhetett be, ugyanis a török idők pusztításai, ha nem, is alföldi méretekben, de hatottak a tájra. A falvak lakossága nem pusztult el teljesen, a községek megőrizték folytonosságukat, hiszen pár éves elmenekülés után eredeti lakói tértek viszsza az elpusztított községeknek, bár ezek száma sem túlságosan magas.

42 A pusztítás azonban mégis lehetőséget adott szláv elemek bevándorlására, akik nagycsaládi szervezetben éltek eredeti lakóhelyükön. Itt hasonló viszonyokat találva, ha boimladozóbb állapotban is, 'megőrizték hagyományaikat, s ezek hasonlóak voltak a befogadó falvakéhoz. így a szláv betelepülés, ímely nem új falvak telepítését, hanem, a régiek feltöltését ]elentette, a nagycsaládok konzerválásának irányába hatott. A nagycsaládi szervezet továbbra is megmaradt, • s a gazdasági feltételek sem siettették bomlását olyan önértékben, imint a Bódva völgyén vagy a Hegyalján. 38 GUNDA BÉLA: Népi mezőgazdálkodás a Boldva völgyében. NÉ XXIX. (1937) 45—70. — MOKVAY JUDIT: Az ünnepi táplálkozás a Boldva völgyében. Ethn. LXI. (1950) 148—171. 39 U. a. — Saját gyűjtés. • 40 KLEIN GÄSPÄR: Borsod vármegye és népességének története. (Szerk.: Csikvári Antal: Borsod vármegye: Vármegyei Szociográfiák V.) Bp. 1939i 11—81.; 32—35. 41 DR. PÉJA GYÖZÖ: A csereháti tájak földrajzi képe. (A Sajó és a Hernád kö^ zötti hegyvidék.) Borsodi Földrajzi Évkönyv III—IV. Miskolc. 1962. 7—31.; 31. 42 KLEIN GASP AR: i. m. 34—45. 49