Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

járat pusztító volt is.

26 A királyi Magyarország berendezkedett a Felvidéken, megerősítette pozícióját, megszilárdította uralmát, s ezt a szilárdságot már Eger 1596-os eleste sem tudta veszélyeztetni. Bár az egri pasalik Miskolcig és Debrecenig szedi időnként az adót, állandó török fennhatóság alá csak Eger közvetlen környéke tartozott.

27 A bécsi béke korára állandósult a helyzet, az ideiglenesen elnéptelenedett falvakban is megindul az élet, visszatér eredeti lakossága.

28 A felvidéki területeken a török háborúknál több kárt okoztak az erdélyi fejedelmek és a Habsburgok között dúló, meg-megújuló vallási és függetlenségi harcok. Ezek ugyan kevésbé pusztítóak, jobban kímélik a lakosságot és a falvakat, a XVIII. század elején tmégis igen sok elpusztult helységet jegyeznek. Pl. „A Hunyadiak korában Csánki Dezső még 318 községet talál Abaúj vármegyében, ezek közül negyvenhetet már nem találunk föl."

28 Mindezek ellenére, még a török háborúk miatt sokat szenvedő Nógrádban sem olyan nagy a pusztulás, hogy a vidék eredeti településképet jelentősen megváltoztatta volna. Ebben rendkívül nagy szerepe volt az alföldinél sokkal szerencsésebb táji adottságoknak.A XVI—XVII. század háborúi által okozott, alföldinél lényegesen kisebb pusztulás mégis utat nyitott az idegen ajkú betelepülők előtt. Nógrád, Heves és Borsod ímegyék déli részére, de még a hegyvidéki övezetben, a szlovákok húzódnak le. Abaúj. Zemplén tmegyé pedig a szlovákok mellett nagyobb számú ukrán népességet is befogadott. A beteleoülők száma azonban nem jelentős, s bár számolnunk kell velük színézőerőként, a vidék ethnikai képét nem tudták megváltoztatni: a magyar lakosság megőrizte társadalmi berendezkedésének, hagyományainak folytonosságát< Ebben nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy a királyi Magyarországhoz tartozván, sohasem szakadt meg a jogfolytonosság, a hivatalos szervek ellenőrzése, joggyakorlata. ,.A királyi területen és Erdélyben megmaradt a régi szervezet, de a röghöz kötés teljes súlyával nehezedett á parasztságra."

30 Mivel a régi jogállapotok, birtokviszonyok sértetlenek maradtak, nyilvánvaló, hogy itt az általunk vizsgált legkisebb társadalmi sejtnek, a családnak is szerves folytatását találjuk meg egészen napjainkig. A társadalmi állapotok folytonosságán kívül, mely részben megőrző és konzerváló erő is, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hegyvidéki táj szerepét sem. Ez kevesebb életlehetőséget nyújtó, kevésbé erőteljes gazdasági életével, az erdőkkel és hegyekkel elzárt, kissé autochton fejlődésű településeivel szintén erőteljes konzerváló erő volt. Számunkra ez rendkívül fontos, mert a családszervezet itt élő formáját ősibb állapotnak kell tekintenünk. Amikor a imagyarság a nemzetségi társádaloim jogrendje szerint hazánk területén megtelepedett, az elfoglalt területet vérségi alapon vette birtokba. .,A magyar falu eredetileg nem, volt más, mint egy vagy több, de egy tőből sarjadzott nagycsalád közössége."

31 Ez az állapot hosszú 26 BOROVSZKY SAMU: Nógrád vármegye. Bp. é. n. 453—454. 27 BOROVSZKY SAMU: Heves vármegye. VIII. Bp. é. n. 514. 28 HÖMAN BÁLINT—SZEKFÜ GYULA: Magyar történet. Bp. 1935. III. térképmelléklete: „Magyarország a bécsi béke korában, 1606-ban" — BOROVSZKY SAMUr Heves ... 515—518. • 29 BOROVSZKY SAMU: Abaúj-Torna vármegye és Kassa. I. (1896) 514. 30 EPERJESSY KÁLMÁN: A magyar falu története. Bp. 1966. 139. Lásd még: SZABÖ ISTVÁN: A magyar parasztság története. Bp. 1940. 38—39. 31 LÁSZLÓ GYULA: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 47