Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

részesülhettek a közösség javaiból, így juthattak földhöz s így tudták csak azt megművelni, mert a termelés szervezete is a jobbágyi famílián nyugodott.

6 A faluközösségen belül tehát a család volt az a legkisebb egység, mely az egyén életmódjának, birtoklásának és gazdálkodásának keretet adott. A középkorban kialakult jobbágy-paraszti társadalom a .munkaeszközök lassú fejlődése emiatt hosszú ideig állandóságot mutatott. Bár a fejlődés a XVIII. század békésebb évtizedeiben meggyorsult s megkezdődött a rendi társadalom zárt közösségeinek végső felbomlása, a falusi földközösség kisebb-nagyobb maradványaival még a XIX. század végén, sőt a XX. században is találkozunk.

7 A földközösségnél is hosszabb ideig megmaradt a parasztság gazdálkodása legfontosabb alapjául a vérségi köteléken nyugvó család., A parasztság ugyanis nemcsak jogszabályokkal körülbástyázott rendet jelentett. „A valóság az, hogy a rendi jogszabályok érvényesülése után is van parasztrend s éppen úgy

; mint törvényekkel garantált elődjét, a jobbágyságot, ezt is szabályok tartják egybe és választják el a társadalom többi részétől. A változás csak annyi, hogy e szabályok többé nem jogszabályok, hanem másfajta szankciójú normák, imégpedig olyan társadalmi konvenciók, amelyek a mindennapi élet gyakorlatában szabják meg az ember lépéseit és szankcióképpen lenézéssel, kirekesztéssel és rendreutasítással büntetnek."

8 A parasztság életét így a középkorban kiformálódott, a történeti fejlődésnek »megfelelően állandóan változó, de mégis állandó hagyományok szabályozzák. Ezért a munkaszervezet vizsgálatakor legelőször azt a családi közösséget kell megvizsgálnunk, melynek keretei között a parasztság századokon át gazdálkodott. Ez a család, mint alapsejt határozza meg a munkaszervezet egész belső felépítését és módszerét. CSALÁDTÍPUSOK Családtípusok a XVIII. és XIX. században Az Alföldön és az Északi Középhegységben a századfordulón két alapvető család típust különböztethetünk meg. Egyik a bomlófélben levő, utolsó idejét élő patriarchális nagycsalád, a másik az uralkodó jellegű kiscsalád, A patriarchális nagycsaládban egy családfő irányítása és kizárólagos vezetése ímellett — aki rendszerint a család legidősebb férfitagja — több generáció éí és gazdálkodik együtt osztatlan vagyonban. Az együttélők egyenesági férfi leszármazottak és családtagjaik. Létszámuk általában 6 lásd: VERESS ÉVA: A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a XVII. század közepén. TSz I. (1958) 379—429. — R. PETER KATALIN: Vita a jobbágyháztartások vizsgálatának módszertani kérdéseiről. TSz IV. (1961) 364—368. — KOSÄKY DOMOKOS: Á paraszti „familia" kérdéséhez a XVIII. század elején. AtSz V. (1963) 120—132. 7 Lásd: TAGÄNYI KAROLY: A földközösség története Magyarországon. Bp. 1894. — MOLNÁR ERIK: Előszó (Tagányi Károly munkájának új kiadásához). Bp. én. ~ SZABÓ ISTVÁN: Kísérletek az alföldi tanyarendszer megszüntetésére az 1780-as és 1850-es években. 139—207. (Szerk.: Szabó István: Agrártörténeti tanulmányok) Bp. 1960. 8 ERDEI FERENC: A magyar paraszttársadalom. 12—13. 38