Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

20—50 fő között mozog, bár a századfordulón a 20 főt meghaladó nagycsalád már nem igen akad.

9 A patriarchális kiscsalád — az uralkodó típus — rendszerint a szülőket és gyermekeket fogja össze. A gyermekek házasodásuk után kiválnak a családból és önálló életet kezdenek. Amennyiben a család magában foglalja a nagyszülőket is, azoknak irányító szerepük alig van, hacsak birtokjogiig nem ők a gazdák s ezért házas gyermekeik kényszerű együttélésre szorultak. A kiscsalád létszáma lényegesen alacsonyabb a nagycsaládénál, a gyermekek számától függően 2—15 között van. E két alapvető típus között számos átmenetet találunk, ímelyek többnyire csak ideiglenes együttélési formák, hosszabb időn nem befolyásoljak a munkaszervezet egészét.

10 A kiscsalád elterjedési területe elsősorban az Alföld. Itt magyar lakosú községekben a századfordulón neim lelhetjük fel a nagycsaládok nyomát. A hegyvidéken azonban a nagy- és kiscsalád váltakozik egymással, ezért az Északi Középhegység területén alaposabb vizsgálatot kell végeznünk a két típus szétválasztása érdekében. Térképre vetítve azokat az adatokat, amelyek biztosan igazolják a nagycsalád vagy kiscsalád meglétét az Északi Középhegység területén és a közvetlen szomszédságban meghúzódó alföldi részeken, öt jól kivehető, egymástól elkülönülő területet kapunk. Legnagyobb az Ipoly—-Duna vonalától a Sajóig terjedő nagycsaládos terület, mely Nógrád, Heves és Kyugat-Borsod hegyvidéki részeit foglalja magában. A nagycsaládok határvonala egyedül Mezőkövesd, Tárd és Szentistván községeknél nyúlik be az alföldi részekre. Ez a terület megegyezik a palócok, illetve matyók településével, melyről régóta vannak adataink a nagycsaládokra vonatkozóan, A nagycsalád palócföldi típusát a néprajzi irodalom igen jól ismeri s számos tanulmány vizsgálta már meg.

11 A Miskolc környéki községek, valamint a Bódva folyó völgye élesen elválik a palóc területektől s itt a századfordulón nem találjuk meg a nagycsaládok nyomát. Ugyanakkor a Cserehát vidékén a Bódva völgyétől a Hernádig a nagycsaládok újra felbukkannak, bár ezek kisebbek, számban nem érik el a palóc nagycsaládokét.

12 Az egész Zempléni Hegyvidék magyarországi részén, a Hernádtól keletre eső területen isimét kiscsaládok vannak s még az emberi emlékezetben sem találjuk a nagycsaládokat.

13 A Zempléni Hegyvidékkel határos Bodrogközben hosszú udvarok formájában együtt él a nagycsalád egy sajátos, bomlófélben levő típusa a múlt század utolsó harmadában.

14 9 Lásd: SZEDER FÄBIÄN: A Palóczok. Tudományos Gyűjtemény. VI. (1819) 34— 58. — PINTÉR SÁNDOR: A palócz család otthona. NÉ X. (1909) 200—207. — ISTVÁNFFY GYULA: A Borsod megyei palőczok. Ethn. XXII. (1911) 162—166, 222—223, 362—363. — SZENDREY ÁKOS: A népi társadalom tagozódása. Eth. XLVIII. (1937) 188—197. — PÉL EDIT: Egy kisalföldi nagycsalád társadalom-gazdasági vázlata. Érsekújvár, 1944. — U. ő.: A magyar népi társadalom életének kutatása. Bp. 1948. — MORVAY JUDIT: Asszonyok a nagycsaládban. Bp. 1956. — PALÄDI KOVÁCS ATTILA: A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány. VII. (1965) 20—27. 10 Pl. a bodrogközi forma ilyen átmeneti típus. Leírását lásd később. 11 Lásd a 9. jegyzetet. 12 Saját gyűjtés. A későbbiekben bővebben szólunk róla. 13 U. a. ' 14 ROMAN JÄNOS gyűjtése a Bodrogközben. HOMNA (Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára, Miskolc) 1287, — JÄVOR KATALIN gyűjtése a Bodrogközben. DENTIA. (Debreceni Néprajzi Intézet Adattára, Debrecen) 777. 39'