Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

specializáltabb, a monokultúra irányába hajló termelékenyebb és kifizetődőbb módszer. Ehhez azonban nemcsak a gépesítés fokozása, hanem a munkaszervezés fejlettségi fokának emelése is szükséges. Egy-egy termelőszövetkezet éppen azért nem, létesíthet monokultúrás gazdaságot, mert így egész esztendőben nem tudná tagjait foglalkoztatni. Ezért a termelőszövetkezeteket átfogó szervezetek, egyes nagyobb területeket összefogó irányító szervezet, amely a munkaerő átcsoportosítást is 'megoldaná, igen fontos lenne. Az eddigi ilyen kísérletek még csak kezdeti stádiumban vannak. Természetszerűen az 1945—49 közötti időszakban, amikor a kisüzemek számának uralkodóvá válása a kisüzemi munkaszervezéshez és munkamódszerekhez való visszakanyarodást jelentette, nem születtek olyan munkák, nem folytak olyan kísérletek, melyek a munkaszervezet korszerűsítését tűzték volna célul. Ebben az időszakban egyébként is sokkal alapvetőbb kérdések (a háborús károk pótlása stb.) foglalkoztatták gazdasági szakembereinket. 1949—1956 között a munkaszervezet és üzeimszervezet korszerűsítésével foglalkozó alapos tanulmányok ugyancsak hiányoznak, csupán bizonyos alapelvek leszögezéséig jutottak el, s ezeknek a célja elsősorban politikai volt.

93 1956 után, a helyzet reálisabb felmérésével nyilvánvalóvá vált a nagyüzemi forrnia és a kisüzemi módszerek, a tapasztalati gazdálkodás közötti alapvető ellentmondás. Ez a felismerés aztán megindította azoknak a munkáknak egész sorát, [melyek az üzemszervezés kérdésével, a nagyüzemi módszerekben rejlő tényleges termelőerő kiaknázásának lehetőségével foglalkoznak.

93 Ezek a munkák elsősorban az egyes üzemegységeken belüli és az egyes üzemegységek közötti kapcsolatokat vizsgálják, azt, hogy hogyan illeszthetők szervesen és gazdaságosan egymásba a különböző üzemegység-típusok. Magával a paraszti munkával, a munka lefolyásával, jellegével és azzal, hogy hogyan tehető a kézi munka, melynek még jelentős szerepe van, termelékenyebbé, ezek a munkák nem foglalkoznak. Ez a kérdés nyilvánvalóan kisebb jelentőségű, mint az egész üzem szakszerű megszervezése és összehangolása, mégsem hanyagolható el, mert ebben is komoly erőtartalékok vannak, s felszabadításuk egy lépést jelent előre a munkaintenzitás, termelékenység fokozásának útján. ÖSSZEGZÉS A munkaszervezet és termelékenység összefüggésének vizsgálatát kizárólag a paraszti kisüzemek körére szűkítem le, s nem foglalkozom a korszerűbb gépi munkát alkalmazó üzemegységek eltérő jellegű .munkaszervezetével. A XVIII. század végétől napjainkig terjedő technikai és üzemszervezeti áttekintés mégis elengedhetetlenül fontos volt. Ebbe ugyanis bevontam a mezőgazdaság nagyüzemeit is, feleletet keresvén arra, hogy egy-egy történeti időszakban a nagyüzemeken belül milyen mértékű a korszerű elemek alkalmazása, s a korszerű elemeknek meny92 Utalunk itt a Társadalmi Szemlében megjelent és korábban említett írásokra. 93 V. ö.: A nagyüzemi gazdálkodás kérdései c. sorozat köteteivel és SZEDERKÉNYI HENRIK: Mezőgazdasági nagyüzemek kialakításának tapasztalatai. Bp. 1965. — ERDEI FENENC: Mezőgazdaság és szövetkezet, i. m. — DOBOS KAROLY— JANKÓ JÖZSEF—TÓTH MIHÄLY—VÉGSELLYEI ISTVÁN: Mezőgazdasági üzemtan. Bp. 1Ö65. c. munkák bibliográfiájával. 31