Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

A legjelentősebb mezőgazdasági gép, a traktor 1955-től lényeges számbeli változáson ment át. 1935 óta megkétszereződött számuk, s természetesen minőségük, teljesítőképességük is fokozódott. Ennek ellenére nem jelent kétszeres növekedést a vonóerőben, mert figyelembe kell vennünk, hogy a lovak száma több mint .200 000-rel kevesebb volt a háború előtti számnál. Ugyanakkor a traktorok nemcsak az arányosan rájuk eső földet művelték meg, hanem a szállításnak is fontos eszközei voltak, s a szállítás jelentősége a nagyobb üzemterület miatt lényegesen meg is növekedett. A traktorvontatású aratógépek, arató-cséplőgépek, rendsodrók és burgonyafelszedők a betakarítás legfontosabb eszközei szintén növekednek 1955 után, sőt bizonyos számaránycsökkenés korszerűsítésre is utal. Azonban az arató- és betakarító gépek gyarapodását sem tekinthetjük százszázalékos fejlődésnek, hiszen az 1935-ben számba vett lóvontatású arató- és betakarító gépek száma 30 167 volt. Ezek ekkor már a gyakorlatból korszerűtlenségük és kisebb teljesítményük miatt anynyira eltűntek, hogy a statisztikai felvételekben nem is szerepelnek. A harmincezret meghaladó szám azonban, ha kisebb teljesítményről is van szó, lényegesen esik latba akkor, ha velük, mint negatív számmal kell számolnunk, s lényegesen csökkenti az új gépek számának abszolút jelentőségét. A gépesített talajművelés, talajjavítás céljaira gyártott munkagépek száma még 1960-ban is meglehetősen kevés, úgyhogy ezen a területen továbbra is nagy jelentősége van az emberi munkaerőnek. A gépesítés fokozatos mennyiségi és minőségi szintnövekedésének tulajdoníthatjuk azt a tényt, hogy állandóan csökken a termelőszövetkezeti tagok és családok arányszáma. Amíg 1949-ben a nagyüzemben dolgozó egyének általában családdal együtt léptek be a nagyüzembe, addig 1960-ra a családok és tagok száma között alig van lényeges eltérés. Ez azt igazolja, hogy a falun élő parasztcsaládokból ma már többnyire csak egy családtag dolgozik mezőgazdasági nagyüzemben.

90 Ez a számaránycsökkenés utal a kézi. munka visszaszorulásának tenyéré. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság gépesítése rendkívül nagyot haladt előre, 1949 óta, s megteremtődött a nagyüzemi gazdálkodás alapja. Ez azonban csupán alap lehet, mert a gépesítés nem olyan nagyméretű még ma sem, hogy teljes nagyüzemi módszerek válnának lehetővé a mezőgazdaságban. A kézi munkaerőnek még ima is igen nagy jelentősége van a magyar mezőgazdaságban, s az elmúlt években tapasztalható jelenségek (nem idejében betakarított termés, a katonaság és a diákság társadalmi munkájának igénybevétele stb.) arra utalnak, hogy mezőgazdaságunk bizonyos munkaerőhiánnyal küzd, s ezt a munkaerőhiányt nem tudják pótolni az egyre fejlődő, de még ima sem kielégítő gépesített munkafolyamatok.*

1 A gépesítés mértékétől függ, hogy mennyiben sikerül nagyüzemi koncepciót megvalósítaniuk a szövetkezeteknek a növénykultúra területén is. A termelőszövetkezetek polikulturás jellegét felválthat ja-e egy 90 Ez elsősorban más tanulsággal járna és fontosabb következtetésekre adhatna alapot, de jelen esetben a statisztikai adatoknak ezt az oldalát, mely talán nem a legfontosabb mutató, emelem ki. 91 Elegendő itt utalni a napi sajtó jelentésére, a megyei napilapok tudósításaira, melyek a társadalmi segítségről szólnak. 30