Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)
összesítés 44 090 erő- és motoros erejű gépet említ, melybe az őrlőgépek is beleértendők. 185 Ezek egy része elavult, más része csakis egy speciális "munkafolyamatban használható. Meg kell tehát állapítanunk, hogy még ebben az időszakban is komoly jelentősége volt annak az emberi erőnek, mely hagyományos, némileg ugyan az új feltételekhez idomított szervezetével együtt kínálta olcsó munkaerejét a birtokosoknak. A gépek terjedése természetesen fokozatosan visszaszorította ezt a [munkatípust, mégis nagy jelentősége volt a nagybirtokokon is. Amerikában az ipari üzemszociológia nyomán megindulnak a múlt század végén és a század elején a mezőgazdasági munkaszervezet korszerűsítésére irányuló törekvések. Hazánkban ilyen törekvések nyoimai rendkívül gyérek, s csupán az irodalomban nyernek egészen szűk teret. 1915-ben Balkányi Béla hívja fel a hazai gazdák figyeknét Taylor módszerére, mely a [mezőgazdaságban is alkalmazható. A magyar mezőgazdasági munka csekély termelékenységét a bérezési forma (napszám) alkalmatlanságában látja. 67 A világháború után sokkal nagyobb kérdések foglalkoztatják a mezőgazdasággal foglalkozó szakembereinket, birtokosainkat, mintsem a munkaszervezet. Az ilyen jellegű törekvések hosszú ideig nem juthattak szóhoz. 1934-ben Leopold Lajos veti fel újra a kérdést, de munkája csak elméleti síkon érdemel figyelmet, a gyakorlattal kevés kapcsolata volt. 68 A válság különben is a kisbirtokokra, a telepítésügyre irányította a figyelmet^ ímelynek ügye, ha nem, is gyakorlati ímegvalósulás irányában, erős lökést kapott a népi írók, falukutatók mozgalmától. Az ilyen szellemben fogant szociológiai, irodalmi, néprajzi jellegű munkák felhívják a paraszti munka jellegére a figyelmet, de éppen azok életképtelensége miatt, gyakorlati eredménnyel nem járhattakjss A XX. századi gazdasági és háborús világválságok méginkább kiszorították a világpiacról a fejletlen gazdaságú országokat. Csekély tőkeerejük (miatt ezek az országok sokkal nehezebben vészelték át a válságokat, s a még meglevő tőkéjük is felemésztődött. A magyar mezőgazdaság is e korszak vesztese volt. Az addig is elmaradott mezőgazdaság technikai fejlődése megtorpan. A birtokosok pedig tanulságként levonják azt a helytelen közgazdasági álláspontot, hogy a piactól, a szabadversenytől távol álló gazdaságoké a jövő, ezek számat kell szaporítani, mivel távol a piaci áringadozástól, forgalomtól, az ilyen gazdaságok könnyebben átvészelik a-válság időszakát. Ez a felfogás a technikai fejlődés, a termelésintenzitás gátjává válik. Ezért igyekeznek kiépíteni védővámpolitikát még akkor is, amikor gyakorlati j-elentősége nincs, 70 •s szaporítják az életképtelen kisgazdaságokat. 71 66 U. a. 68—69. 67 BALKÁNYI BÉLA: A munkanélküliség és munkatorlódás a magyar mezőgazdaságban, különös tekintettel a Nagy Alföld viszonyaira. Bp. 1915. 54—56. — REICHENBACH BÉLA: A munka eredményének fokozása a mezőgazdaságban. Bp. 1925. 68 LEOPOLD LAJOS: i. m. 69 ERDEI FERENC munkásságának egésze a háború előtt. VERES PÉTER: Az Alföld parasztsága. Bp. 1944. 75—80. — A Magyarország felfedezése című sorozat kötetei. 70 BEREND T. IV AN—RÄNKI GYÖRGY: i. m. Í63. 71 Gondolok itt a háború utá ni é s a Gömbös-féle földreformtervezetre és végrehajtására, valamint a telepítéssel foglalkozó munkákra, a Kert-Magyarország mozgalomra. 23
