Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

a munkavégzése, (mint ugyanilyen számú kaszás aratónak.

31 A gépesítés e munkafolyamatban, éppen a gépek gyenge teljesítménye, gyengébb konstrukciója miatt nem haladhatott előre. Egyetlen terület, ahol számottevő előrehaladást mutathatunk ki a teljes gépesítésben, a cséplés. Míg a többi gép továbbra is nagymértékben az emberi vagy állati erőn alapult, addig a cséplést a lokomobilok, cséplőszekrények gőzimeghajtása megoldotta, s e gépek együttesen 5514-et tettek ki még a 100 kh alatti birtokokon is 1895-ben. Ez az arányszám nem kicsi, ha figyelembe vesszük teljesítményüket.

32 A gépesítést ínég ilyen szinten is óriási jelentőségűnek kell tekintenünk, a korábbi állapothoz képest, hiszen a leghoszszabb ideig tartó munkafolyamatokat (cséplés, vetés, szántás) a jobb konstrukciójú szerszámok, lóval vontatott vagy erőgéppel mozgatott szerkezetek csak meggyorsítják, s energiát, s mi több munkaidőt szabadítanak fel más munkák számára. A gépesítés folyamatát meglassította az is, hogy főként a folyószabályozások és vasútépítkezések lezárásával hatalmas munkanélküli tömeg kínálta olcsó munkaerejét, s ez némileg elmosta a géphozta haszon és a kézi munka közötti különbséget. A tőkét igénylő gépesítés helyett a birtokosok a imunkabérek iminimuimra való leszorításával csökkentették tenmelési költségeiket. A imagyar birtokosság biztos piacot talált a védővámokkal körülbástyázott monarchia határain belül, s a vámrendszer védvonala mögött biztonságban tudva magát, nem igyekezett tőkét fektetni a géppark növelésébe. A nincstelenek hatalmas tömegének meg nem oldott problémái, a birtokosok tőkeszegénysége, a gépesítés hiánya végül is egy torz formát szült, a ledolgozást rendszert, ímely nálunk rendkívül változatos formában burjánzott el, s jellemezte egész mezőgazdasági munkaszervezetünket. E forima a kelet-európai országok sajátos jellemzője, mely „átmenetül szolgál a kapitalizmusba".

33 A földesúr a jobbágyfelszabadítás előtt lényegében nem saját szerszámaival dolgoztatott a majorsági földön, hanem jobbágyai már saját fogatukkal, szerszámukkal indultak robotba. A földek részesművelésre fogása továbbra is felmentette a birtokost attól, hogy saját tulajdonú gépekbe nagyobb összeget fektessen be. Ugyanakkor biztosította magának egész évre az állandó munkaerőt, melyet elvesztett a jobbágyfelszabadítással. Erre imost fokozott mértékben szükség volt, hiszen a mezőgazdaság új termesztett növényei fokozottabb igényeket támasztottak. Amíg a szemtermelés volt túlsúlyban, s az állandó munkát igénylő kapások hiányoztak, elegendő volt egy-egy nagyobb munkára embereket szerződtetni. Az állandó munkavégzést a tőkeszegény birtokosok szintén a ledolgozás segítségével, s a részesműveléssel oldották meg. A feles vagy harmados a földbér vagy sok esetben a lakbér fejében nem pénzt, hanem munkát kért, s előre lekötötte a tengeri, 31 LAZÁK L. PAL: AZ aratás és betakarítás segédeszközei. Bp. 1893. A bemutatott gépek ezeket az eredményeket versenyen, tehát meglehetősen ideális körülmények között érték el. Ha a 21 főnyi kezelőszemélyzetet aratőpárokra bontjuk szét: kaszás, marokszedő, kévekötő felosztással, akkor azok rendes napi teljesítménye 7 kh, tehát alig kevesebb, mint a gépé. Ehhez jön még a gépnél 4 vagy 5, a gépet vonó ló. 32 SÁNDOR PAL: A XIX. század végi. . . 256. 33 LENIN, V. I.: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Bp. 1949. 208. — NIEDERHAUSER EMIL: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában. Bp. 1962. 282—285. 16