Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

vált jobbágyokból az 1848 utáni évtizedekben rohamosan formálódik ki a parasztság egységes tömbje, mely a korábbi jobbágy rétegeket, szabad parasztközösségeket (Jászkunság, Hajdúság népe stb.) és a kisbirtokos nemesség alsó rétegeit olvasztotta össze.

23 Azonban „a XIX. század vezérlő eszméje, a szabadéivűség szabadságot hozott a magyar jobbágynak, de nem nyújtott neki védelmet. A nagybirtok és kisbirtok, a birtokosság és birtoktalanság viszonyának alakulását a korlátlan szabad mozgás lehetőségeire, a paraszt gazdasági emelkedését pedig a szabadverseny ösztönzésére bízta.. ,

24 A gazdaságilag gyenge vagy vagyonnal egyáltalán nem rendelkező parasztrétegek e küzdelemnek már eleve vesztesei voltak, s az önálló anyagi megerősödés teljes reménye nélkül kínálták fel kényszerűen saját munkaerejüket a kapitalizálódó birtokoknak. A jobbágyfelszabadítás tehát megnyitotta az utat a bérmunka korlátlan alkalmazásához a mezőgazdaságban. A szabad bérmunka ipari üzemekhez hasonló alkalmazását azonban a mezőgazdaság csak akkor valósíthatja meg, ha a birtokosok saját gazdaságukat korszerű munkaeszközökkel, gépekkel látják el. A munkavállaló tehát, szemben a robotmunkával, nem, a saját munkaeszközeit viszi munkába, hanem a gazdaság gépeit használja. Ez a munkaadó birtokos esetében bizonyos tőkét, a munkavállalónál pedig magasabbszintű szaktudást tételez fel. „Az úrbéri robot és egyéb szolgáltatások eltörlésének, továbbá az »ingyen« jobbágy technika elvesztésének, a közteherviselés bevezetésének és nem utolsósorban a Habsburg-adórendszer kiterjesztésének körülményei között a kellő tőke hiánya sokkal nagyobb nyomással nehezedett a birtokosokra, mint az elmúlt félévszázad során bármikor."

25 Ilyen körülmények között a korszerű gépi munkaeszközök beszerzése, melyek meglehetősen drágák voltak, imég a nagyobb gazdaságokban is, komoly nehézségbe ütközött, a kisbirtok pedig csupán jelentéktelen befektetéseket eszközölhetett. A jobbágyfelszabadítás nyomán kialakuló új birtokviszony nemcsak az említett módon hatott, hanem meggyorsította a hagyományos szemtermelő-állattenyésztő mezőgazdasági struktúra felbomlását is. A polgári földtulajdon, az európai gabonakonjunktúra válság utáni csökkenése, s a század végéig nagyjából befejeződő tagosítás meggyorsította a régen megjelent kapások, takarmánynövények, ipari növények végleges honosodását. Mindez a nyomásos gazdálkodás szinte teljes megszűnéséhez vezetett, s ugyanakkor átalakította vagy alapjaiban megváltoztatta a paraszti gazdálkodás, a paraszti gazdasági év eddigi ritmusát, századokon át kialakult rendjét. A munkaigényes kapások vetésterületének állandó növelése — s ezt az ipari nővényéknél a kiegyezés korától egyre nagyobb számban növekedő ímezőgazdasági ipar is befolyásolta (cukor, kender, dohány stb.), s a takarmánynövényeknél pedig a nagy legelőterületek feltörése serkentette a vetésterület növelését — mind a paraszti gazdaságok, mind a nagyobb birtokok imunkaerőgazdálkodásának átalakulá23 ERDEI FERENC: A magyar paraszttársaclalom. Bp. é. n. A parasztság elkülönül egyéb társadalmi osztályoktól, de belsőleg rendkívül tagolt. ERDEI FERENC a parasztság egyes rétegeit változásában, polgárosításában elemzi igen nagy alapossággal. ?.4 SZABÓ ISTVÄN: A magyar parasztság története. 77. 25 S. SÁNDOR PÁL; Parasztságunk a Habsburg-önkényuralom korszakában 1849—18G7. Bp. 1951. 22. 14