Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

munkáját nemcsak a tanyai gazdaságban, hanem más területen is igénybe veszi. Ez a munkaszervezeti forma az 1870-es évek után egyre inkább visszaszorul, s .megnövekedik azon gazdák száma, akik maguk is kiköltöznek a tanyára. Zid Egy bizonyos idő 'múlva, imár a XX. század első évtizedeire, a tanyás alkalmazása a kisgazdaságoknál úgyszólván eltűnik. A cselédek tanyán élése, jellemző formaként, az uradalmak gyakorlatában él tovább. Megállapíthatjuk, hogy a nagyobb, 25—30 hold feletti gazdaságok az Alföldön már megbírták azt a terhet, hogy a gazda, ha nem volt megfelelő számú munkaképes családtagja, a folyamatos üzemmenet biztosítására állandó bérmunkást vagy bérmunkásokat szerződtessen. Az így szegődtetett gazdasági cseléd a családdal együtt, a családi 'munkaszervezetbe beilleszkedve végezte a mezőgazdaság valamennyi munkáját. E munkaszervezeti formának az előnye éppen az állandó alkalmazás volt. A cseléd ismerte a gazdaság teendőit, sokszor irányítás nélkül is ellátta a folyamatos munkákat, s a gazda megkövetelhetett tőle nagyobb szakértelmet is. Pénzéért eleve olyan alkalmazottat szegődtetett, aki minden szempontból alkalmas volt. Kettejük között cselédkönyvbe is bejegyzett gazdasági szerződés jött létre, a (megállapított feltételeket 'mindketten igyekeztek betartani. A gazdát változtató cseléd könyvébe a gazda értékelést is írt, végzett munkája alapján. Hogy a negatív értelmű bejegyzések elég ritkák cselédkönyvekben, e munkaszervezeti forma alkalmasságára is fényt vet.

241 Időszaki bérmunkák Az Alföld időszaki bérmunkái a családi gazdálkodás és az állandó bérmunka hiányosságait egészítik ki, a nagy mezőgazdasági munkák idején. Ilyenkor a nagyobb gazdaságok vagy a kevés .munkáskézzel rendelkező családok bizonyos munkák elvégzésére mezőgazdasági munkásokat fogadnak, akiket természetben vagy pénzben, előre kikötött szerződés szerint díjaznak. A folyamatos növényápolásnál csak a nagyobb gazdák veszik igénybe a munkaerőt, a napszámos nők és férfiak munkáját. „Napszámba jártunk kapálni a nagyobb gazdákhoz. Nyolcvan fillér volt a napszám, és kora reggeltől késő estig dolgoztunk. Enni nem adott a gazda, magunk vittük a szalonnát, kenyeret, ugorkát." (Jászkisér) „Szegény ember abból élt, hogy kapálni járt az uradalomba vagy a nagyobb gazdákhoz. Kukoricát, paprikát, krumplit kapáltunk és napszámot kaptunk érte. Helyben mindig akadt elég munka, kapálni nemi igen ímentünk idegenbe, imég inkább ide jöttek a vaskútiak is." (Bátmonostor) „Mikor már 13 éves voltaim napszámba jártam kapálni. Leginkább az uradalomba, az jobban fizetett. A gazdáknál szigorúbban dolgoztunk, azok keményen megdolgoztatták az embert." (Cibakháza) A paraszti gazdaságokban a folyamatos növényápolásnál azonban nem volt nagyjelentőségű a napszámos munka. Aki tehette, inkább állandó cselédet tartott vagy családjával igyekezett ellátni a feladatokat. Részint nem volt a kisebb (50—100 holdas) gazdaságokban elegendő munka, részint hiányzott az anyagi fedezet. A napszámosok 240 U. a. 445—455. 241 Kovács György cselédkönyve. „Józan, megbízható ember, bár kinek ajánlhatom." — bejegyzés a leggyakoribb. Tiszaderzs. SZÄL. Cselédkönyvek. 1478. 116