Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

inkább az uradalomban vállaltak munkát, mert itt hosszabb időre kötötték le őket. 1902-ben, a mezőtúri USZP agrárszocialista kongresszuson, az egyik szegvári kisgazda éppen ezt a kérdést feszegeti, mint a gazdarétegek legfőbb és legsürgősebben megoldandó problémáját: ,.a kis gazdának csak egy-két napig van szüksége munkásra, így azok hozzá drágább napszám mellett mennek, mint az uradalmakhoz, hol egész heteken keresztül foglalkoztatják őket és inkább megy 60 kr. napszám mellett az uradalomba egész hétre, mint a kis birtokosokhoz 70 kr. napszám mellett 3—4 napra.

342 Maga a kongresszus egyik fontos feladatának tartotta, hogy a ímezogazdasági munkásokat és a kisgazdákat egymással megbékítse, s a kisgazdáknak az összefogás jelszavával megoldhassák ezt a fontos munkaerő kérdését.

243 A bérmunka a parasztgazdaságokban leginkább aratás és cséplés idején vált jelentőssé. Az Alföldön, mivel a szegény réteg, más lehetősége nem lévén, az aratás idején kereste ímeg egész évi kenyerét, sem aratni, sem géphez nem ment segítségbe, A géppel mindig fizetett, részes munkások jártak. Aki családjával nem tudott learatni, azok bérmunkásokat fogadtak. Míg az uradalmak, nagyobb bérlőgazdaságok általában aratóbandákat fogadtak fel, s a bandagazda vagy surmmásgazda vezette, határozott rendszerű 'munkaszervezetet vettek igénybe, addig egy 50—100 holdas parasztgazda, leginkább egyedileg fogadta fel a (munkásokat, mert bandára nem volt szüksége. Csupán a saját családi munkaerejét egészítette ki idegennel, s pótolta az időszakos munkaerőhiányt. „Már a nagyobb gazdáknál nem kellett segítség. Ott részesek arattak. Attól függött, hogy hányan voltak a családban, ha mindjárt 18 hold földje is volt, akkor is kellett egy hónapost vagy bérest fogadni, de ahol többen voltak a családban ott nem kellett. Ha valaki aratni szerződött le, ott annak kellett a hordásnál és a cséplésnél a zsákolásnál segíteni. A géppel mindig fizetett munkások jártak. Az arató csak a zsákolásnál segített." (Szeremle) „Kisebb gazdához nem, igen mentek aratni, mert lekötötte az idejüket és a imunka hamar elfogyott, és akkor már nagyobb uradalmaknál nem kapott munkát." (Tiszasas) „Aratni nem érdemes a kisebb gazdáknál, nincs náluk elég munka. Csak olyan ment, akinek tartozása volt. Ott nem. lehetett keresni." (Tiszafüred) „Nekem volt 35 hold földem. Tartottam egy cselédet. A feleségeimmel és a két fiammal együtt elláttuk a gazdaság minden munkáját. Csak az aratáskor kellett felfogadni aratókat. Ilyenkor is csak egy kaszást és két imarokszedőt, .mert ember, aki vágja, olyan volt. A cséplésnél részt adtak, ott már nem kellett napszámos." (Kunhegyes) „A piacon gyűltek össze, a köpködőn azok, akik munkát akartak vállalni. Nemcsak mezőgazdaságit, hanem mindenfélét. Oda ímentek aztán ki a gazdák és fogadtak fel embereket. Aratás idején volt azért munka, de itt már előre gondoskodtak is az emberek helyről, azt nem annyira a piacon várva keresték." (Szolnok) A paraszti gazdaságokban a bérmunka alkalmazása csak kis időszakban aratás, cséplés idején jelentős. Ilyenkor a hirtelen elvégzendő munka mennyisége meghaladta a család és a cselédség együttes munkaerejét és időszaki bérmunkásokat vettek fel, akik bizonyos rutin munkát 242 Rendőri jelentés. SZÁL. 112/1902. 243 SZABÖ LÄSZLÖ: Adatok az USZP történetéhez... Í2S..