Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)
volt. Kora hajnalban ellátta a jószágot, imajd befogott és a gazdával együtt mentek vetni, szántani stb. Ö tartotta rendben a szerszámokat, javítgatta, tette tavasszal teljesen (munkaképes állapotba. Általában az ő kötelessége volt a szántás, trágyahordás minden fogatos munkája. A gazda többnyire előtte való este beszélte meg vele a másnapi teendőket, de ha régebben ott szolgált, szinte szabad keze volt, irányítani sem kellett. „Nem nagyon imondta nekem senki, hogy (mit csináljak. Látta azt az ember rmaga is, hogy milyen munka szükséges. A gazda csak olyankor szólt általában, ha valahová fuvarba kellett menni vagy mást gondolt mint én." (Jászkisér) A hordásnál, cséplésnél stb. kölcsöramunkába rendszerint a cselédet küldték dolgozni, ö végezte a községi közmunkáknál a nehezebb, elsősorban fogatos munkákat. „A gazda küldött, hogy ímenni kell utat építeni a községnek. Fordultunk egy párszor, mi raktuk fel a köveket is." (Kunhegyes) Köztudott dolog, hogy a kisebb gazdaságokban, ahol maga a gazda is dolgozik, szinte elviselhetetlen a cselédek élete a szoros és erőltetett munkatempó imiatt. Ezért a cselédek nagy része gyakran váltogatta helyét, amint erre cselédkönyvi bejegyzések is utalnak. 237 A cselédnyúzó gazdák rendszerint rosszabb munkaerőt kaptak. Egyes közösségekben gazdaerkölcs, mely a közösségi erkölcsből nőtt ki, óvta is, védte a cselédeket a túlkapásoktól. Balogh István pl. a debreceni cívisek zárt társadalmáról írja: „A szegényekkel való bánásmód tekintetében a következő 'mérték szokásos: „ismerni kell az emberséget". Ebben benne van a 'munkást megillető bér, az egyéni autonómia tisztelete és a keresztyénre kötelező könyörületesség. Akiben nincs emberség, az rongy ember, nem kap rendes napszámost, cselédet, csak mindenféle csavargót, annak a házánál még a kutya sem imarad meg. A gyakori cselédváltozás éppen olyan szégyen, mint akihez nem megy szívesen a napszámos dolgozni." 2 ® 8 Az önállóan, tanyán dolgozó cselédet egy egész üzemrész irányításával bízták meg. Kiköltözve családjával együtt, az évi (mezőgazdasági munkákat folyamatosan, szinte önállóan végezte, s a gazda csak a döntő kérdésekben szólt bele az üzemegység (munkájába (mit vessenek, mikor kezdjenek el bizonyos (munkákat stb.). Balogh István tanulmánya a Falusi Gazda című lapból idézi a tanyások életére vonatkozóan az alábbi részt: „A tanyás családostul folyvást tanyán lakik, neveli az apró veteményes keretet feléből; árkokat, épületeket, ímesgyéket gondvisel, tenyészt baromfiakat szintén feléből, a gazda két-három véka póteleséget ad tavasszal az aprójószágok tartására, a tanyás pedig 200—300 tojást küld a konyhára. Bére: lakhatás, két véka rozs, egy véka kendervetés, 3—4 részlet kukorica, 2 zsák krumpliföld feléből, némelyiknek egy tehén, 2—3 sertés tartása is, de csak kaszálás után tartozik a gazdának szolgálni 14—21 napot bér nélkül, de akkor a gazda ad neki élelmet, azonkívül aprólékos dolgaiban is segédkezik, ami 1—2 órai munka a szegődött idejébe számíttatik." 239 A tanyás, amint a fentebbi leírásból is kiderül a végeredményben határterületen áll, a bizonyos részes művelést vállaló, ledolgozásra is kötelezhető munkás és a szabad bérmunkás között. A gazda ugyanis, bérként részes földeket és egyéb juttatásokat vegyesen ad neki, 237 Cselédkönyvek. SZÁL. 238 BALOGH ISTVÁN: Cívisek ... 83. 239 BALOGH ISTVÁN: Az alföldi tanyás... 445. — ERDEI FERENC: Magyar tanyák. 115 ••.,.••••.•••:..••••.•..• .••••:.••.•••.•• •••,••,.; •• •, • ................ .:..•.••.',••.•:•'•;•••••••.:„ •'.:.- ......"••.. •'.•':
