Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

után 1 gyalogrobotra. A birtokosok a 25 Ft-onkénti 1 gyalog napszámot, a nincstelenek teljesítménye utáni második kerülőn tölthették le. Éz is birtokarányban, illetve szekeresszolgálat arányában nőtt 1—1 nappal. A birtokosok rendszerint maguk helyett cselédjüket állították vagy bérmunkást fogadtak robotra. A szekeres és gyalog szolgálatok differenciálták a lakosságot és sok nézeteltérésre adtak okot. Eleinte a gazdaságilag és vagyonilag kiemelkedő társadalmi réteg nehezményezte a robot megoszlást. A nézeteltérések miatt a tanács akként intézkedett, hogy minden 2 Ft-os föld után 1 napi szekeres és minden két napi szekeresszolgálat után 1 napi gyalogrobotot kell végeznie redemptus és irredemptus birtokosnak, illetve jószágtulajdonosnak egyaránt. Egyébként a beosztás megmaradt 1898-ig, amikor pénzzel megváltható lett. 1898-ra elkészült a Karcag-Tiszafüredi vasútvonal is s így a lakosok mentesültek a legterhesebb királyi szolgálatok alól. A robotszolgálatok csökevénye, mint feudális társadalmi hagyaték a XX. század első negyedében is meg volt. 1921-től a második világháborúig vezették a közmunka kivetési főkönyvet. A robotszolgálat terhes voltára jellemző az 1817. évi adat, amikor még a legalacsonyobb volt, mégis átlagosan í lakosra 1 hónapi robot jutott. 1817. évben a redemptusok száma 605, az irredemptusoké 155, a sublinquilinusoké 20. összesen 780-an köteleztettek robotra. A redemptusok közül a 100 Ft-os birtokon felüliek többnyire bérmunkást fogadtak, manualistát, vagy cselédjüket küldték robotra, akik az irredemptusok és a subinquilinusok közül kerültek ki, tehát a robotot végzők nem lehettek 680-nál többen. Átlagosan 18 nap szekeres és 10 nap gyalogszolgálat jutott rájuk egyenként. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy mértékű munkaerőkiesés hátráltatta a polgárosodást, ugyanakkor elősegítette a szegényebb néposztály fokozatos anyagi tönkremenését. A lakosság robotszolgálat-ellenes magatartása miatt hamarosan szükségessé vált a robotmunkák szervezeti kérdésének minél körültekintőbb rendezése. A robot beosztására, ellenőrzésére Városi Commisszáriusi hivatalt szerveztek. Intézkedésének végrehajtói a kis bírák és a tizedesek voltak. A várost tizedekre osztották, a tízedeket pedig palotákra. A palotáknál arra vigyáztak, hogy azok egyenlő erejűek legyenek. A paléták élére a palétás gazdát állították, aki mint pallér volt jelen a munkálatoknál. A palétás gazdák feletti felügyeletet a manipuláns személy végezte, aki a bíróságtól, a város gazdától és az eklézsia curátortól függött. A Manipuláns, a Város Cselédje, vagy a Pallér, vagy Palétás gazda ügyelt fel a rendre s a büntetendő lakosokat a Bíróságnak feladta. A város 23 palotára 7 97