Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

oszlott. Az alsó tizedben 12, a felsőben 11 paléta volt. 1—1 paléta 25—30 robotszolgálatosból állt, melyből 10—12 szekeres gazda volt. E szigorú renddel sikerült Kunmadarason a robotot fenntartani, mely közvetve a Habsburgok gyarmati uralmának fenntartását segítette.

12 Magyarország gyarmati függősége révén nagy szerepet játszott a hadsereg ellátásában. A Nagykunságnak a hadsereg felállításában is jelentős részt kellett vállalnia redempciós privilégiuma alapján. 1778—1815. közötti időben évről évre 30 körül mozgott a lovas katonaállítás száma, melynek költsége általában a 2000 Ft-ot meghaladta. Ez érzékenyen érintette a lakosságot a költségek és szegényebb néposztály fiataljainak sokszor 10—20 esztendei katonáskodása miatt. A XVIII. század közepén a katonafogdosás divatozott. A század végén a verbuválás zeneszó és borozás közben zajlott le. A XIX. század elején a verbuválást átszervezték és a katonaállítást rendelték el. Ettől kezdve összeírás alapján sorozták katonának a fiatalokat. Mindhárom mód ellenszenves volt a lakosok, főleg a szegényebb osztálybeliek előtt. A katonafogdosás részvétet támasztott a bujdosó vagy cselédsorban levő ifjakkal szemben. A verbuválás anyagilag megterhelte a községet. 1794-ben pl. 1540 icce új bor, 242 icce óbor és 7 Ft 40 krajcár értékű pálinka fogyott el. A verbuváló muzsikusokat is a község fizette kb. 1 hónapon át. Személyenként 1—1 véka búzát, 5—5 Ft-ot és teljes ellátást kaptak. A katonaállítás idején az ifjak összeírás után sorshúzással döntöttek katonai szolgálatukról. Ez a módszer Kunmadarason ellenállásba ütközött, mert a tehetősebb gazdák gyermekei kimaradtak az összeírásból. 1809. május 27-én Borsi István tiltakozott a sorshúzás ellen, nem akarta, hogy gyermeke katonának menjen addig, míg a tehetős gazdák és az elöljárók fiai nem mennek. Ezért vált gyakorlattá a módosabb gazdák fiai helyett zsoldosok fogadása. A zsold általában 50—100 Ft összegű volt. 1809-ben 28 ifjúból 11 zsoldost állított maga helyett, A zsoldosok legtöbbje cseléd volt, s a környező községekből került Madarasra. A hadsereg részére szükséges beszolgáltatások: deperditák, fuvarok, valamint gyalog szolgálatok és az elszállásolás a polgárosodás nagykunsági stagnálásában szintén nagy szerepet játszottak. A katonai deperditák egyre növekedtek. A török és francia háborúk alatt szinte elviselhetetlené váltak. 1788-ban pl. 81 kila (40 q körül) liszt, 94 font só, 2832 porció abrak, 2410 porció széna és 2468 porció szalma beszolgáltatás került be Madarasról a karcagi katonai raktárba. 1789-ben 550 lakos összesen 4651 porció szénát szolgáltatott be. 1791-ben rengeteg lisztet, zabot, kenyeret, szénát, abrakot kellett 9«