Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

lókból olvashatjuk, hogy a porció, a szubszidium, a szablyapénz és a terrágium befizetése a lakosok elsőrendű kötelességei közé tartozott. Az adónemek élén a porció állott, melyet állatállomány, mesterség és szöllőföld után vetettek ki. Az 1807—8. esztendőben 86 Ft 39 krajcár összeget tett ki. A földtelen irredemptus lakosok terrágiumot fizettek. A katonai terhek egy részét a porció arányában pénzbeli adóban rótták le, ez volt a szubszidium. 1790-ben 568 lakos porció quantuma szerint 1262 Ft 42 krajcár. Az adók között szerepelt a szablyapénz, személyenként 31 krajcár. 1774-ben a községi szablyapénz összege 168 Ft 96 krajcár volt. 1785. után megszűnt a szablyapénz és a felkelő sereg támogatására szolgáló insurrectionális adó váltotta fel. 1785-ben ez az adó 207 Ft összeget tett ki. Ezzel a tegzespénz utódaként gyakorlatban levő szablyapénzkivetés megszűnt s a felkelői pénztár váltotta fel és állandó emelkedést mutatott. 1800-ban 3105 Ft volt. Redemptusnak földje után vetették ki a forintos kulcs szerint 9 krajcárjával. Az irredemptusok személyenként 19 krajcárt fizettek. A XIX. század elején a városi fejlődéssel egyidejűleg az adók átszerveződtek, a tehertételek növekedtek. Háromféle adónemet ismerünk e korból: a hadiadót, a háziadót és a városi háziadót. Az adókivetés továbbra is az állatállomány, a házak klasszisa és belső fundusának nagysága, a szántó, rét, szöllő területe, valamint a káposztás és dohányföldek nagysága, a szárazmalmok klasszisa és egyéb jövedelmet hozó tárgyak pl. szeszfőző kazán, méhkas, valamint jövedelmet jelentő foglalkozások (kézműves, kereskedő, haszonbérlő) után történt. 1816-ban a hadi adó 3216 Ft 46 krajcár, a házi adó 8042 Ft 14 krajcár, a városi hadi adó pedig 1602 Ft 46 krajcár. 1837, 1842 és 1848-ban ez adók összege hullámzott. Legmagasabb 1842-ben volt. 1848-ra megcsappant. Egy családra eső házi, hadi és városi adó évi átlagos összege 10—12 Ft-ot tett ki, amelyért abban az időben kb. fél hold földet lehetett vásárolni és cselédnek egy évi bérét tette ki. A pénzbeli adó igen nagy megterhelést jelentett a község szegény lakosainak, de meggátolta a gazdagabo birtokosok tőke gyűjtését is. Az adók között megemlítendő az egyház részére járó szolgáltatás, melyet ágybérnek, párbérnek, a népnyelvén papbérnek neveztek, A századfordulón a párbér páronként 34 krajcár pénzben s 1 véka búza, 1 véka árpa volt. A természetbeni párbér 1874-ben szűnt meg, melytől kezdve 1 véka búzát 2 Ft 20 krajcárban, 1 véka árpát 1 Ft 50 krajcárban állapítottak meg. Az 1838—46. években a párbér évi összege 2126 Ft körül, a természetbeniek pedig 850—1000 kila búza, árpa beszolgáltatást jelentettek. Egy évi párbér pénzben kb. 4—5000 94