Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

szavásárolt életet pálinkáért újra kicsalják tőlük a kereskedők. Igen veszedelmes gyakorlattá fajult e kereskedelem s az árendátor görögök még éjszaka is búzán, gabonán árultak s nem egyszer a lopott gabonát is ők váltották meg. A tanácsi jegyzőkönyv végül leszögezte: „Ezen veszedelmes Praxis a Distriktusban sehol annyira nem ment, mint Madarason, sőt ezen Ns.Jász Distriktusban, amint a Nagykunságban is némely helyeken az illyen életen való vásárlás esmér étlen. Madaras Helység pedig ezáltal az helytelen abuzus által annyira elmerített a sok adósságba, hogy sok régi tehetős emberek fiai és successori különben belőle ki nem fej főzhettek, hanem fundusaiktól megváltak. Eő Felsége adaját e miatt a nép nem fizeti."

44 A kerület intézkedése után 1786. szeptember 22-én a tanács megszabta a búza átvételének árát, a mértékeket ellenőrizte, lepecsételte és megkövetelte használatukat. A búza árát 1 Ft 48 kr. az árpa árát pedig 1 Ft 54 kr-ban állapította meg köblönként, így 1 véka búzára 2 itze pálinka esett. Ugyanakkor csak a gazdáknak és feleségeiknek engedte meg, hogy életért vásároljanak. E határozaton érezhető a gazdag kereskedők befolyása, mert a gabonán való árulást véglegesen nem törölték el, holott látták, hogy a görög kereskedők tőke gyűjtése a cserekereskedelemből származik. Jobban sikerült a helybeli tanácsnak és a redemptus gazdáknak a vidéki kereskedőkkel való kapcsolat reális alapokra helyezése és az árukivitel szabályozása. A tanács egyrészt arra törekedett, hogy a kereskedőkkel való tárgyalás közben a legmegfelelőbb árat érje el, másrészt pedig a lakosokat megakadályozza abban, hogy más kereskedőkkel tárgyaljanak, termeivényeik eladása ügyében. így a községi tanács és a redemptus társadalom ellenőrzése alá került a község egész árutermelésének hasznosítása. A gyapjút, marhabőrt, juhot áruba bocsátó lakosok egyszerre és csakis a tanács által megszabott, illetve a kereskedőkkel megalkudott áron, a megfelelő árat biztosító kereskedőknek adhatták el áruikat. Ritkán fordult elő titkos üzletelés, mert a külön alkutkötőt szigorúan büntették. A summás eladás kényszere leginkább a szegényebb, kevés áruval rendelkező lakosokat sújtotta, de kedvezett a tömeg árut kínálóknak, mert selejtes áruikat is az átlag áron tudták értékesíteni.

45 Kulturális élet A redempeio utáni kulturális viszonyokat nem lehet egyoldalúan meghatározni. A község művelődésének képe több tényező áttekintése után alakulhat ki előttünk. Az alaptényező nyilvánvalóan az iskolai élet, de ehhez járul a ruházkodás, építkezés, egészségügyi és 75