Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

több más apróbb mozzanat, amelyeket azonban a már ismertetett gazdasági élet függvényeként kell szemlélnünk. Voltaképpen a kulturális élet emelkedése, magasabb szintje a redempció utáni polgárosodás következménye. A kunmadarasi iskola a XVIII. században, a református egyház felvilágosult kultúrpolitikája irányítása alatt a debreceni református kollégium partikulájaként működött. Rectorai, préceptorai a Kollégium tanulói közül kerültek ki. A Tiszántúl művelődési központja Debrecen volt. Partikuláris iskolahálózata azonban szinte az egész országra kiterjedt. Kollégiumi partikulák a Dunántúlon és a DunaTisza közén is voltak, kunmadarasnak 1735-ig csak fiúiskolája volt. Ekkor nyílt meg a leányiskola, ettől kezdve 1749-ig két tanerő működött a községben. A XVIII. század végére hat tanerős iskolává fejlődött. Felső fokon a schola mester, alsófokon a preceptor tanított. A schola mester a Kollégium tógátus diákja, a preceptor pedig felsős tanulója volt. A leányokat legtöbbször a kántor tanította. A redempció által doppingolt gazdasági fejlődés rohamos lendületbe hozta az iskolai nevelés ügyét és a madarasi iskola a század második felére a Nagykunsági egyházmegye egyik legkiválóbb iskolája lett. A debreceni Kollégium partikulái között csonka gimnáziumként tartották nyilván. Az iskola fejlődését nagyban segítette Sinai Miklós nagyhírű debreceni professzor predikátorsága, aki külföldi tanulmányútja után Madarason kezdte meg 1759—60-ban nagyvonalú pályafutását. Ettől kezdve feljegyezték a tanítók díjleveleit. Ö fogalmazta a templomtatarozási engedély kérelmét. Itt töltött két esztendeje hasznos nyomokat hagyott a nevelésben. Utódai Kabai Tóth József és Fazekas István szintén lelkes mozgatói voltak az oktatásügynek. Sinai Madarasról került Debrecenbe, ahol a Kollégium híres tanárával Hatvani István professzorral együtt 1763. szeptember 16-án tüntetőleg elmaradt a királyi képviselők nyomozóbizottsági meghívásáról, mikor az iskolaügyet a reakciós katolikus egyház képviselői és a királyi megbízottak kívánták felülvizsgálni. Az oktatás fejlődéstörténetében 1799. február 7-e kiemelkedő dátum Kunmadarason. Ekkor szabályozták a vizsgák idejét, hosszabbították meg a tanulmányi időt és rendelkeztek a lemorzsolódás megakadályozásáról. Azokat a szülőket, akik gyermekeiket beíratták, kötelezték, hogy egész iskolai év alatt járassák is őket. Végül rendezték a tanítók fizetését, főleg a szülők részéről járó javadalmazás biz^tosításával. Tanítóbért minden beíratott gyermek után fizetni kellett, még abban az esetben is, ha kimaradt az iskolából. Ezzel akadályozták a lemorzsolódást. 76