Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

és Varzika Antal, Túróc megyéből: Both György és Rinka János kereskedők jártak be juhokért Madarasra. Olykor nagykunságiaknak is sikerült vásárt csapni a madarasi juhokra. 1805-ben Rátz István és Padra Bálint kisújszállási kereskedők vásárolták meg a juhokat. Gabona kivitel kevés volt a községből. A gabonát helybeli kereskedők vásárolták fel. Gazdagodásuk egyik tényezője volt a gabona felvásárlás. Árucikkeiket legtöbbször gabonáért adták tovább a lakosoknak, vagy felesben pénzért és gabonáért. Különösen a pénzromlás idején volt ebből igen nagy hasznuk. A bor pálinka termelés általában kielégítette a község lakóinak igényét. Csak a szűkebb bortermés idején szorultak behozatalra. Ilyenkor Egerből szállítottak bort. 1801-ben a szűktermésre tekintettel Egerből 110 hordó bort vásároltak községi szükségletre. 1 hordó bort 15 Ft-ért kaptak. Literjére 1 Ft 30 kr. esett. A lakosság az árutermelésből előállott feleslegét nemcsak helybeli görög kereskedők, vagy redemptus kereskedők és a községbe felvásárlásra érkező vidéki kereskedők útján tudta értékesíteni, hanem vásárokon és piacokon is. A vásárok igen messze voltak, fáradságos volt az áruk értékesítése. Az árutermelés növekedésével szükségszerűen kialakult a helyi piac, ahol a redempció előtt cserekereskedelem folyt. A növekvő árutermelés következtében hódított teret magának a pénzforgalom. Az árucikkek pénzen való értékesítése a XVIII. század második felében vált állandóvá, de még akkor is a cserekereskedelemmel párhuzamosan jelentkezett. A pénznemek változása következtében ugyanis a kereskedők legjobban a gabonáért való árulást kedvelték. (A poltura, peták, máriás, tallér, dénár, sőt a törökpénz használata divatozott a kereskedelemben. Ez utóbbit 1770-ben tiltotta el a Tanács. A forint már a redempció utáni pénzegység volt s stabil maradt a század végéig. A francia háborúk alatt, a forint romlása idején lépett életbe a garas, mely a forint Vao-ad része, tehát 3 krajcár volt.) Mivel a helyi piac irányításuk alatt állott, ők szabták meg a csereárakat. A helybeli tanács 1785-ben kénytelen volt a kereskedelembe beleszólni és a kereskedőket megfékezni. Ugyanakkor a redemptus gazdák számára kívánta a helyi piac irányítását megszerezni. A kunmadaras! tanács a kerületi kapitányhoz fordult a cserekereskedelem megszüntetése végett. 1785. aug. 5-én reálisan felmérte a helyzetet és megállapította, hogy ez az áruvásárlási mód a nép leszegényedését segíti elő, mert a néptől hozzávetőlegesen 3000 kila életet vásároltak meg a görög kereskedők és az értékének fele árát sem fizetik meg. Amikor az olcsón szedett életet szükség idején a nép kénytelen visszavásárolni, akkor háromszoros áron adják el nekik. Még az is előfordul, hogy a drága áron visz-