Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

ökörsütés alkalmával kerültek asztalaikra. A redempció után áttértek a juhtenyésztésre. Ökörtenyésztésüket a lóállomány növelése csökkentette le, de a szarvasmarha s borjú nevelésük emelkedő tendenciát mutatott. A lovat a termelés növekedése érdekében gyarapították, a szarvasmarhát és juhot viszont az árutermelés fokozása miatt tenyésztették. A szilaj és szelíd állattartás nagy részben a közös legelőkön folyt, csak a háztáji állatokat istállózták nyáron és a szelíd állatokat télen. Irredemptusok és idegenek állataikat a közös nyájon nem tarthatták. A közös nyáj őrzésére a redemptus gazdák közösen választották a pásztorokat és személyszerint állatállományuk arányában fizették a bérüket.

41 A kunmadarasi állattenyésztés fokozatos növekedésére rávilágítanak az alábbi számok:

42 Kunmadaras állatállománya a XVIII. század folyamán: Évszám ökör Tehén Borjú, tinó Ló, csikó Juh 1713 123 78 58 28 50 1760 508 594 866 oou 2555 176$ 668 506 1218 1029 2919 1796 351 614 893 1405 5037 Családonkénti megoszlás: Évszám Családok száma ökör Egy családra eső Tehén Borjú, tinó Ló. csikó Juh 1713 45 2,7 1,7 1,1 0,3 1,0 1760 312 1,6 1,9 2,7 2,8 8,1 1766 393 1,7 1,3 3,1 2,6 7,4 1796 606 0,6 1,0 1,4 2,4 8,3 Az állattenyésztés jövedelmezőségét a redemptusok jól használták fel s nemcsak lábon adták el a jószágokat, hanem a gyapjú és marhabőr értékesítésére törekedtek. Élő jószágként a juhnak volt legnagyobb keresete. A nagykunsági tőkés redemptusi osztály az állatáruterme^ lés fokozása révén gazdagodott meg. Az ősi gyűjtögető életforma maradványaiként fennmaradt halászat, csikaszát és vadászat vesztett jelentőségéből. De még a XVIII. században jelentős helyet foglalt el a község lakóinak gazdasági életében. A redempcióval ugyan lezárult a szabad vadászat, halászat, csikaszát. Felettük való • rendelkezési jogot a redemptusok kö70