Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

zössége vette át. Á vadász-, halász-, és csíkászterületeket bérbeadták. A redemptüsok bére áz elejtett, vagy fogott zsákmány l

/< része volt. Az irredemptusoknak ugyanakkor Vír&d zsákmánnyal kellett elszámolni. A teknősbéka halászat részelése ugyancsak a fenti módon történt. A befolyt jövedelem a községi jövedelem egyik tételét tette ki. A madarasi vizek igen gazdagok voltak a teknősbékában, halban, csíkban s a dézsma jelentős jövedelmet jeléntett. A halászok halásztársaságokban tömörültek s az Oktalan tó partján, a Tinordon, az Üllőn számos halásztanyát létesítettek, melyek száma 1820-ban leapadt. 1830-ban az Oktalan tó kiszárításával, majd a Tisza meder rendezésével a halászat megszűnt. De 1808-ban még komoly gazdasági tényezőként szerepelt.

43 A halászok, csíkászok a zsákmánnyal kereskedtek. A városi piacokon értékesítették s nem szívesen adták el helyi piacon. A tanács ezért a lakosság részére való árulásra kötelezte őket és az árakat megszabta. A limitáció érzékenyen érintette a halász társaságokat. A megszabott áron nem voltak hajlandók árulni és a dézsma fizetését megtagadták. Miután a tanács erős kézzel nyúlt a kérdéshez, a társaságok kénytelenek voltak engedelmeskedni és dézsmát fizetni, mert halászszerszámaikat ez esetben kapták vissza. Az irredemptus társaságok nem voltak hajlandók engedelmeskedni, mire őket véglegesen kizárták a halászatból. 1808-ban még jól jövedelmezett a halászat. Csupán egyetlen halásztársaság 14,5 q halat értékesített, mely után dézsmát nem fizetett. A másik három halásztársaság szintén több mázsányi halat adott el dézsmálás nélkül. A hal fontja ez időben 2,30 Ft—2 Ft volt. Magas ára csak látszólagos, melyet a török-francia háborúk okozta pénzromlás idézett elő. Ipar és kereskedelem Kunmadarason az ipari és kereskedelmi élet számottevően csak a redempció után kezdődött el. Voltak azelőtt is iparosok, kereskedők, de fejlődőképességre csak a paraszti polgárosodás idején jutottak. A meginduló árutermelés következtében az országos visszamaradottság szintjén, némi ipari és kereskedelmi fejlődés már a redempció utáni évtizedben észrevehető. Az ipari élet fejlődése a gyarmati kezelés és a feudális céhkorlátok ellenére a Nagykunságon a paraszti polgárosodás kezdetén nagy fejlettségi fokot ért el. Az 1713. évi Nagykunkerületi összeírás Kunmadaras község területén egyetlen kézművesről sem tud. Az ipari cikkeket távoli piacokról szerezte be a lakosság. Vácra, Miskolcra, Debrecenbe. Váradra, Pestre jártak vásárokra napokig tartó 71