Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)
telepítéssel is foglalkoztak, mellyel párhuzamosan emelkedett a pálinkafőzés. A pálinkafőző kazánok száma 1816-ban 33, 1848-ban 114. A pálinka és bortermést a redemptusok eleinte szabadon árulhatták saját házukban nyitott kurtakocsmákban. A XVIII. század végén a község haszonélvezetének nagyobbraérvű biztosítása érdekében a kurtakocsmázást 2—3 hónapra szorította a tanács. A felesleges pálinka és bortermést a gazdáktól, a borbírák ellenőrzése mellett a községi kocsmák és csárdák részére vásárolták fel és a kocsmárosok, csaplárosok, csárdások és pálinkahordozó kaskások árulták el. A község bevételeinek tetemes részét a bor és pálinka jövedelem tette ki. 1798-ban pl. két bolt árendája 400 Ft. Mészárszék árandája 125 Ft, a csapszékek, kocsmák jövedelme viszont 1010 Ft 55 krajcár volt. 1816-ra a kocsmák és a mészárszék jövedelme 6000 Ft-ra emelkedett. 3 " A redempció századának a vége felé lendült fel a gabonatermelés, főleg a búza és árpa féleségben. A községbe behúzódó görög kereskedők vásárolták fel a felesleges gabonát és szállították el a Nagykunságról. Számottevő mennyiséget nem jelentett, a városi piacok távolsága (Debrecen, Várad, Eger, Miskolc) és szállítóeszközök drágasága miatt. A község kaszáló rétjei, legelő mezői a XVIII. század folyamán roppant nagy területre terjedtek ki. A legelőket 1764-ig közös birtokban hagyták. 1764-ben osztottak először legelőket és kaszálót, amikor a redemptusok növekvő állatállományuk miatt rákényszerültek a széna nagyobbmérvű termesztésére és az istállózó állattartásra. A megmaradt közös legelő kevésnek bizonyult a fejlett állattenyésztés részére és kénytelenek voltak a szomszéd uraságtól legelőket bérelni, 40 a tomaji, a gacsai, a kilencesi és a pákai pusztán. A legelő bérlet tetemes összeget tett ki. Csupán a tomaji árenda 1 évi haszonbére 13 014 Ft 27 krajcárt emésztett fel, ezért a XIX. század közepén a gacsai, kilencesi és pákai pusztát megvásárolták. A község legelői, rétjei, a legelőbérletek, valamint az évenkénti ugar legelőnek használata hatalmas állatállomány tartására adott lehetőséget. Országos hírességű állattenyésztés alakult ki a Nagykunságon és Kunmadarason. Legjobb jövedelmük az állattenyésztésből származott, 1745 után az árutermelés forgalmának tetemes összegét az állattartással bonyolították. A polgárosodás következtében az állattenyésztést fejlettebb fokon kezdték művelni. A nagy réten még folyt a szilaj pásztorság, de a belső területeken, saját tanyájuk körül nagy lendülettel megindult a szelíd jószágtartás, az istállózó állattenyésztés. A XVIII. század első felében a község szarvasmarha, ökör állománya gazdag volt. Ünnepségeiken kedvenc falataik az 69
