Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

volt fontos szerepe. 1745 előtt mindenki számára bőven jutott nád és a szükségletet kielégítette. 1745 után a redemptusok a nád jövedelmet a maguk részére biztosították, irredemptusok csak bérmunkájuk ellenértékeként kaphattak nádat.

38 A község erdőben igen szegény volt. 1715-ben a királyi összeíró megállapítása szerint a lakosoknak nem volt erdeje, a fát messzeföldről, fáradságos munkával kellett beszerezniük. A redempció után nagyfokú erdőtelepítéshez fogtak. Az Oktalan tó déli partját, majd a tőle északra levő Szigetet erdővel telepítették be. Ez az erdő gyorsan fejlődött. 1780 körül benne a kanászok disznókat makkoltattak. 1805-től kezdődően e tölgyesbe hajtották a bikákat is. Ma is bikakertnek hívja a nép. Az új erdőosztást 1803-ban kezdték meg. A régi erdőt csak indokolt esetben irthatták. Az erdőföldet szintén redempciós kulcs szerint parcellázták ki. Az új erdő telepítését Bedekovics Lőrinc mérnök utasítása szerint végezték. Akácfát, szilfát, kőrisfát ültettek. Az erdőtelepítésnek jó hasznát vették a redemptusok a XIX. században is. Fahiány miatt nem panaszkodtak. Gallyalásból az irredemptusok is részesültek. A redempció nagy hatással volt az árutermelésre. Közvetlen a redempció után még eladásra a gabonafélékből nem sok jutott. A kendert háziipar keretében maguk dolgozták fel, dohányt pedig csak a község majorságában termeltek. Ebben az időben a gazdáknak a legtöbb hasznot a bor és a pálinka jövedelem hozta. Első ténykedésük tehát a bor és pálinka jövedelem biztosítása. A szöllő termelését a Tisza Üllő kányára holt ágának homokos területein már a török idők alatt is folytatták, de intenzíven Rakamazról való hazatérés után a Tokaj környéki szöllő művelés eredményeinek ismeretében fejlesztették ki. A szöllős vidékről települt lakosok segítették a szöllőtelepítés fellendítését s 1728-ban már a bereki szöllőskerteket létesítették. Közvetlenül a redempció után, 1747-ben a szöllőskert területet háromszorosra növelték meg. Irredemptusnak nem adtak szöllőföldet. ha belső telkén, portáján esetleg termelt rémi bort, vagy pálinkát, azt a helybeli kocsmának felvásárolni tilos volt. A szellőket, gyümölcsösöket nagy gonddal ültették be a redemptus gazdák. 1790-ben kialakították a Homokkertet, 1817-ben a Nyulaskertet, majd azt követőleg a kis Nyúlást és kis Űjhomokkertet ültették be szöílővel a XIX. század derekán. 1796-ban 629 kapás harmadrendű szöllőföld állott művelés alatt. 1817-ben 1071 s 1848-ban 2216 kapás szöllőterületet fogtak fel. A madarasi gazdák hamarosan megértették a szöllőtermelés nagyfokú jövedelmezőségét. Ezért emelkedett a szöllőművelés területe a redempció után alig egy évszázad alatt majdnem a négyszeresére. A szöllő mellett gyümölcs 68