Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

Az irredemptusoknak képviseletük sehol nem volt. A XIX. század közepétől a Kommunitás: Közbirtokosság, vagy helyesebben Redemptus Közbirtokosság név alatt élt tovább, mint a birtokos gazdák érdekközössége. Gazdasági élet A redempcióval a község fejlődésének egyik legjelentősebb tényezője a föld lett, melyhez szorosan kapcsolódott az állattenyésztés. Az első tényező esetében a gazdák földszerzésre, második esetben pedig a legelők használatának kisajátítására törekedtek. Mindkettőt sikerült elérniök s ezáltal a mezőgazdasági termelés és az állattenyésztés üteme meggyorsult és az árutermelés jelentős fejlődésnek indult. A mezőgazdaság fejlettségi foka a paraszt polgárok gazdagodásának ütemével egyenesarányú volt. A redemptus gazdák a földszerzésnek többféle módját gyakorolták. Az újabb és újabb redempciós kulcs megállapításával egyidejűleg mindig nagyobb földterületet vettek művelés alá. 1748-ban 263, 1753-ban 288, 1764-ben 360 és 1817-ben már 659 négyszögöl földterületet kaptak 1 Ft-os kulcs után. A tagosítások útján szintén sikerült a gazdagabbaknak növelni szántójuk területét azáltal, hogy a tanyaföld mellett legelőt, illetve kaszálót is mértek és ezt szántás alá foghatták. A földszerzésre igen jó alkalomnak kínálkozott az úgynevezett jobbítás és nagyobbítás. Jobbításnak nevezték azt a műveletet, amikor az osztás során rosszabb föld jutott valakinek és azt a befejező aktus alkalmával honorálták újabb földterület hozzámérésével. A nagyobbítás a redempciós kulcs emelésével járt együtt. Minden forint után, akinek tehetsége volt, meghatározott összeg fizetése ellenében nagyobbítást kaphatott. 1748-ben forintonként 4 krajcár, 1796-ban 8 krajcár volt a többlet fizetés, és érte 2—2 sukk szaporulatot mértek ki. A földszerzésnek ezek a módozatai jogi formák között mentek végbe, melynek irányítói és élvezői a tehetősebb redemptusok voltak. ínséges időkben, természeti csapás, vagy anyagi romlás következtében előállott szükség idején a szegényebb redemptusi osztály kénytelen volt 1—1 darabka földjét kenyérszerzés céljából elzálogosítani vagy eladni. A tőkével rendelkező gazdagabb redemptusok ezeket a földeket felvásárolták. A földmívelés technikáját szintén emelniök kellett, hogy a föld hozamát minél jobban használhassák ki. Redempció után a háromnyomásos gazdálkodásra tértek át, mely a XVIII. század végéig divatozott s csak a XIX. század elején tértek át a négynyomásos for66