Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

rilis 18-án elindultak a nagy útra. Mindenüket pénzzé tették, csak állatállományukat tartották meg, melyeket lábon hajtottak el. A madarasiak egy része nagy részvéttel volt irántuk, melynek ékes bizonysága az, hogy a református egyház két úrasztali kannát ajándékozott az új hazába vándorlóknak.

30 Á tanács azonban nehezményezte a kiköltözést és soha többé nem fogadta őket vissza. Jellemző a kunmadarasi elöljáróság álláspontjára Dobi István ómoraviczai visszaköltözködni kívánkozó lakos kérelmére adott válasz: ,,A kiknek e portának megszerzéséhez közelebb jussok volna is, nem adattathatván, annyival inkább instansnak, ki Ómoravicára lett elmenetelével minden privilégiális kun jussáról még pedig átkozódások között lemondott, ámbár a Tanátsnak ellenzésére a kitiltására és erőszakosan megnyomakodott, lakosnak nem esmértetvén, sem most, sem ezután való időkben portahely nem adatik, sőt most is az parancsoltatik, hogy az őszi napokban más vármegyés helyeken magának helyet keresvén elköltözkögyőn."

31 A visszaköltözésre nem volt módjuk és lehetőségük. A kunmadarasi kivándorlók Ómoraviczán előbb királyi, majd 1801. évtől földesúri jobbágyok lettek. Szabadság utáni vágyuk azonban évszázadokon át élt közöttük. Ez volt a kitelepülésük mozgatója s maradékaik 1906-ban ezért vettek részt a földmunkások mozgalmában. A kunmadarasi redempció története befejező aktusának egyik részlete a szegény parasztok kiköltözése volt. A másik részlete a kiköltözés után valósult meg. II. József ..jobbágyrendeletének" hatására 1785. október 5-én Kunmadarason hozzáfogtak a redemptusi földek rendezéséhez. Bár a földosztásra vonatkozó vélemények megoszlottak, de szavazással eldöntötték a földosztás megújítását, mely újabb húsz esztendőre megszabta egyéni birtokaik határait.

32 E földrendezés nem volt tartós, mert a birtokhoz jutott redemptusok vágya birtokaik végleges állandósítása volt. 1794. március 15-én tartott tanácsülésen, a község számos, főleg tehetősebb redemptus lakos jelenlétében a királyhoz benyújtandó kérelmet határozták el. Miután kedvező választ kaptak, 1796. őszén hosszas tárgyalás után megkezték a földek újraparcellázását és végleges birtokbavételét. A földrendezéssel a földterületek megnövelésére törekedtek. Ezért úgy határoztak, hogy minden 1—1 Ft-os váltság után 8 krajcár többletpénzfizetés ellenében 2—2 sukk földet kapnak, földszaporulatként. Akik az emelést nem tudták, vagy nem voltak hajlandók fizetni, azokét a tőkével rendelkező redemptusok vették át. A birtokíven feltüntették az első redempciós summát, a 8 krajcáros többletfizetést, valamint a régi földbirtoka területét, hozzáírva a többletfizetés révén juttatott szaporulatot. E kettő összege, az esetleges minőm