Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

voltak. Nyíltan szervezkedni nem mertek. Ezért titkos összejöveteleket tartottak. II. József 1783. augusztusában megjelent, a jobbágypanaszokra hozott körrendelete a Nagykunságra nem vonatkozott, de a nagykunsági irredemptusok is hírét vették. A körrendelet kimondotta, hogy jobbágyokat telkükről elűzni tilos, az urbáriumon felül tőle nem lehet szolgáltatást követelni és házi szolgálatra behívni. Ugyanakkor híre járt, hogy a Bácskában kiváló földek várják a telepeseket. Ez végleges döntésre segítette a nagykunsági szegény parasztokat, és elhatározták, hogy kiköltöznek a Bácskába. Az akció kiterjedt az egész Nagykunságra. 1780-as években már titkos összejöveteleket tartottak, jövő-menő vándorló szegénylegényekkel tanácskoztak annak ellenére, hogy a Distriktusok statútumai szerint senkinek nem volt szabad testimoniálisnélkülieket elszállásolni. A jegyzőkönyvek többnyire erdélyi vándorokról tudósítanak.

20 Az erdélyi román parasztfelkelés évében Kunmadarason is ki tudódott a titkos megmozdulás. 1784. január 16-án ,,nagy sereg juhász és másokból álló kompániát" fedeztek fel a helység hadnagyai és vachterei. Közülök tizet tudtak elfogni és azokat 20—20 botütésre ítélték.

27 A botbüntetés kiszabásával az elkeseredés még inkább nőtt. Titkos gyűléseiket folytatták. Közben 1784. szeptemberében a redemptusok újabb földrendezéshez kezdtek azzal a céllal, hogy birtokaikat a közös földterületből növeljék. Ez még inkább ingerelte a szegény parasztokat. Sérelmeik bőven akadtak: robot, dézsma, házépítési tilalom stb., melyhez hozzájárult a Mirhó folyó gátjának építési munkálataira kiszabott robot. 1784. október, novemberi Horia, Closca, Crisan fegyveres felkelés híre után az állandó strázsálás sem tudta leszerelni őket. 1785. március 2-án Illéssy János kerületi kapitány helyszíni megjelenése sem csökkentette, hanem inkább növelte a mozgalom erejét. A kapitány hiába adta ki a rendelkezést, a strázsa szigorítást, a hetenkénti jelentés kötelezettséget, a mozgolódás kiterjedt az egész Nagykunságra és megkezdődött a kivándorlási előkészületek megtétele. II. József telepítési akciója segítette őket és 1785. nyarán kérvényükkel a Helytartótanácshoz fordultak. Az ellenállási mozgalomból, redempció ellenes zendülésükből így lett 3 évtized múlva kiköltözés. A Helytartótanács 1786. február 14-én kelt végzésében engedélyt adott a kiköltözésre. A kunmadarasiak, a karcagiakkal és a jászkísériekkel együtt Ómoraviczára költözködtek.

29 Kérvényükbe foglalt kéréseiket csak részben teljesítették s kilátásuk volt arra, hogy hat esztendő múlva jobbágysorba süllyednek, mégis elhagyták a községet, mert kecsegtetőbb gazdasági körülményeket reméltek. Kunmadarason 1Ö4 család, 490 lélekszámmal kapott útlevelet és 1786. áp62