Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

meg saját birtoka szántóföldben és kaszálóban egyaránt. Törekvésük az ellenállók miatt hosszabb időt vett igénybe. Az osztályharc alatt az irredemptusok magukra maradtak, mert a szegényebb redemptusok szükségszerűen a redemptus társadalomhoz sodródtak, így jogvédelemben és redemptusi kiváltságok hasznaiban részesültek. A dacosabb ellenállók irredemptusokká lettek a földváltság fizetésének megtagadása révén. A megerősödött redemptusok ekkor a szántó és kaszáló földeken kívül az összes haszonvételek megszerzését határozták el. A kunmadarasi bírák és a tehetősebb redemptusok tisztán látták, hogy az ellenállás erejének motorja az elnyomott, vagyontalanná vált irredemptusi osztály s amikor megnyerték a szegényebb redeptusok támogatását, igen szigorú intézkedésekkel igyekeztek felettük végleges győzelmet aratni. 1764. április 22-én a község tehetősebb 34 redemptusa részvételével a tanácsülésen közös megegyezéssel a következő határozatot hozták: „Determinátatott, hogy irredemptusnak nem adatik sem porta, sem istállónak, sem háznak való hely és akik ókoráig hír nélkül építettek, azok lerontassanak." Kimondották továbbá, hogy „irredemptusnak nincsen jussa és örökségek a maga házához" sem és ha arra redemptus ember fiának szüksége volna ,,az ház és portája megbecsültét vén, a redemptus ember fia letévén azon pénzt érette beleszállhasson."

21 Ezzel a kemény intézkedéssel megtörték az ellenállást, megnyerték a szegény redemptusokat. Akik közülök ezek után sem csatlakoztak a redemptusokhoz, azokat véglegesen az irredemptusok közé taszították. 1764-re a vagyontalan irredemptusi családok száma 101-re emelkedett, amely a lakosság 25,7%-át alkotta. E győzelem után a redemptusok megkezdték földjeik újraosztását és mérnök által való elrendezését. 1764. november 1-ére befejezték a munkálatokat. A lakosság 74,3%-a véglegesen redemptussá lett és birtokaik nagysága szántó és kaszáló területtel együtt a földkönyvben feljegyeztetett „apáról fiúra való csendes és békességes bírásra."

22 A régi Communitas privilégiális jogutódai a redemptusok lettek és az irredemptusokat minden jogból kizárták. A nemes Tanács és a redemptusokból álló Communitas határozatban kimondotta, hogy a madarasi, kápomási és fábiánkai szántó, kaszáló földeket, legelő mezőket, úgyszintén halászó, itató, nád és gaz, sás termő vizeket, amelyeket 20 700 Ft drága áron megváltottak, a redemptus lakosok birtokofják minden hozzájárult pasonatiókkal és a helységben levő összes beneficiumokkal.

23 Az eddig négy tagban levő földeket két tagban mérték ki, mellyel a szegényebb redemptusoknak is kedveztek. A nagyosztás szántóföld volt, a kisosztás kaszáló. m