Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

Az irredemptusok és a szegény redemptusok a lakosság 42%-át képezték. Tekintélyes erőt képviseltek és képesek voltak a redempció ellenes mozgalom megindítására. A paraszti rétegek közötti differenciálódáson túl azonban állami terheik növekedése, állami kizsákmányoltatásuk növekedése komplikálta és nehezítette helyzetüket. Bár a privilégiális levélben adómentességet ígért nekik a királyi kegy, ennek ellenére a nagykunsági kapitány 1748 aug. 1-én közölte a községgel adókivetés módozatait és összegét.

16 Ez volt a porció. Házak, személyek, mesterségek után, valamint állatállományuk után meglehetősen nagy összegeket kellett fizetniök. Házaik után 1,50—0,50 Ft, két ökör után, három hámos ló után, három fejős tehén után, 4 ménesbeli csikó, vagy borjas tehén után 1,50—1,50 Ft-ot, csíkászok, halászok, mesteremberek első osztályban 1.50 Ft-ot, második osztályban 1 Ft-ot fizettek adóba. Súlyos teher volt az akkori árakhoz viszonyítva, mert mindezekhez még a családfőre eső külön adó is hozzájárult, ami szintén 1,50 Ft-ot tett ki. Egy pár csizma ára, vagy 1 köböl búza ára 1,50 Ft volt. A bérmunkából élő irredemptus 1 napi bére 9—15 krajcár között mozgott, tehát csupán személyére szóló adóért 10 napot kellett dolgoznia. A természetbeni beszolgáltatás és a szekeres szolgálat legjobban a szegényparasztot sújtotta. 1748-ban a nagykunsági kapitány könynyítésül ugyan elrendelte, hogy a nádornak járó szolgáltatást a helység jövedelméből fedezzék.

17 A katonaság részére járó beszolgáltatások és robot szolgálatok ellenben megmaradtak, sőt évről-évre növekedtek.

18 A szegény redemptusok szekeres robotban nem egyszer mentek tönkre, mert állataik elpusztultak a robot szolgáltatásban s a katonaságtól igen nehezen lehetett megkapni a kártérítést. Volt olyan esztendő, hogy 687 Ft értékű jószágállomány pusztult el a szekerezésben. Ellopták, vagy megdöglött, vagy hasznavehetetlenné vált a nagy útban. Kivette részét a szegény paraszt a helység részére végzendő gyalog szolgálatból is. A helység majorsági földjeit gyalogrobotban munkáltatta a tanács. Szántás, vetés, kapálás, kaszálás, ugarolás,' hordás a lakosok kötelessége volt. Mindezeken felül gyakoriak voltak a gáttöltések, téglahordások, vályogvetések, földhordások, hídreparációk, élet- és sóhordások s egyéb robotok, melyeknek elvégzését ellenőrizték, s akik ellenkeztek, azokat szigorúan büntették. Első esetben 25 pálcaütés, másodszori megtagadásra katonának adatták, ha alkalmatlan akkor proskribálták.

19 Terheik között szerepelt a katonaállítás. 33 lovas teljes felszerelését a lakosoknak kellett vállalniok. Szegényebbek fiaikat, gazdagabbak a felszerelést adták a közös haszonvételekből. Igen komoly 57