Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

parasztokra nehezedő terhek következtében a redempció végrehajtása igen erős ellenállásba ütközött. Az 1748—50-es évek aTatt állandóan, hol kisebb, hol nagyobb erővel folyt a községben nézeteltérés a paraszti rétegek között, mely a redempció végrehajtását akadályozta. Az irredemptussá vált szegény parasztság és a fizetésre képtelen redemptusok rétege együttesen szállt szembe a redempcióval. Az első időszak ellenállói közül Dus János emelkedett ki. A bírák többször vonták felelősségre, mert helytelenítette a redempciót és a senátorokat a nép előtt „hamis lelkűséggel" vádolta, ö volt előfutára a redempció ellenes mozgalomnak, melynek közvetlen kirobbanását a bíróválasztás, a redempciós sikkasztás és a nagykunmadarasi lakosok portáinak felmérése idézte elő. Valójában azonban a redempciós földosztás befejezésének előkészületei, a redemptusok élretörése és birtokaik egyéni tulajdonba kerülése miatt létrejött vagyoni különbség mozgatta meg a' szegényebb paraszti rétegeket. A szegényebb redemptusok a vagyontalanná vált irredemptusokkal együtt szorultak ki a gazdagabb redemptusok által megszerzett jogokból és a különféle haszonvételekből. Nehéz határvonalat húzni a gazdag redemptusok és a szegény redemptusok, valamint az irredemptusok rétegei között. A kunmadarasi mozgalom 1750. február közepén, Kun Pál bíró halála után robbant ki. Vezetője és szószólója Karaguly György volt, akit 1750. február 17-én állítottak bíróság elé. 44 tanút hallgattak ki az ügyben és megállapítást nyert, hogy Karaguly György redempció ellen fellázította a szegénységet és őket arra biztatta: „redemptioba ne fizessen senki." Karaguly György eleinte titokban akarta tartani a mozgalmat. Az embereket arra kérte, hogy meg kell várni azt az időt, amikor „súllyán lesz a dolog." A titkos szervezkedés azonban hamarosan kiderült és nyílt zendülésbe csapott. Február közepétől március 22-ig állandó mozgásban volt. A helybeli bírák nem tudtak győzedelmeskedni az ellenállókon és kénytelenek voltak a nagykunsági kapitány segítségét kikérni. így tudták a rendet március 22-én tartott gyűlésen helyreállítani. Egykorú feljegyzés így emlékezett meg róla: „Minden zenebona lecsendesítetett úgyannyira, hogy a modo in Posteron, Valaki lármáskodik az Magistratualis büntetést semmiképpen el nem távoztathatja."

14 A szigorú büntetéseket kilátásba helyező kapitányi felhívás ellenére évtizedekig folytatódott a madarasi szegény parasztok elfojtott vagy ellenállásba lendülő indulatainak hullámzása. Az irredemptus szegény parasztok nem tudtak belenyugodni, hogy elvesztették legelőiket, nádvágó helyeiket, kenderföldjeiket és szántóföldjeiket. A szegényebb redemptusok is csatlakoztak harcukhoz, mert ők is :<c