Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

volt lehetősége, mert kölcsönhöz nem jutott hozzá s így arra kényszerült, hogy megkoplalja portája és csekélyke földje árát. Az árutermelésre rátért gazdagabb redemptus réteg a szomszéd földesúrtól vett fel nagyobb kölcsönösszeget és ezáltal biztosítani tudta magának a község földterülete nagyobb részét. Az első redempciós földosztást demokratikus Triódon végezték. A községi tanács és a község lakosai között közös tárgyalással megszerkesztett konkordancia határozta meg a földosztás minden részletét. A földosztási munkálatokat nyolc tagú bizottság intézte. E földosztó deputátus 3 tagja községi senator volt, 5 tagját pedig a község lakói választották saját körükből és teljes jogkörrel ruházták fel. A földosztók eskü alatt fogadták, hogy személyválogatás nélkül, becsületesen elvégzik megbízatásukat. Az osztás nyílhúzással, háznumerus szerint történt. Mindenkit egyenlőképpen bíráltak el és az általa befizetett összeg ellenében a sorban reá eső földet kapta. Ha valakit a föld minősége miatt károsodás ért, azt az úgynevezett jobbítással kárpótolták. A földosztás rendben lezajlott s 1748. június 18-án befejezést nyert. A rétek, legelők a lakosság közös használatában maradtak. Az év őszére sikerült összegyűjteni redempcionális elkötelezettségük teljes összegét. Egykorú jegyzőkönyvi bejegyzés szerint a másodszori kivetésből 1103 Ft 40 kr. folyt be, mely a régi portális redempció 2608 Ft 16 kr. és a valóságos redempció 16 554 Ft 55kr. összegével együtt 20 829 Ft 51 kr-t tett ki. A redempcióban résztvevők 74,7°/(ra 25 Ft-nál többet vállaltak magukra, csupán 25,3%-ban maradtak ezen aluli redemptusok. A 25 Ft-on aluliak nagy többsége 10—25 Ft-ot tudott fizetni. Csupán 4,2%ban lettek 10 Ft-on aluliak. Ez a tény azt jelzi, hogy a paraszti polgárosodásra törekvés erős volt és az 1736. évi tanyaföldosztás után földmívelés és az állattenyésztés révén az árutermelés kisebb tőke létesítését eredményezte. Az 1748—2754. években tovább folytak a községben a földosztások. Többen visszaléptek a redempciótól és fizetési kötelezettségüket megtagadták. Néhányan viszont újólag csatlakoztak a redemptusokhoz. 1750-ben a Jászkun kerület megsürgette a redempció teljes Összegének kiegyenlítését. Kun Pál bíró halogatta az elszámolást. Kun Pál halála után derült ki a sikkasztás 1750. január 26-án lezajlott községi bírósági ülésen. Igen sok tanút hallgattak ki és nyilvánvalóvá vált a hiány. A községi tanács igyekezett az ügyet elkendőzni és Borbély Sámuel szomszéd földbirtokostól 1000 Ft-ot kért kölcsön, hogy a kerületi elszámolás megtörténhessen. Ez az intézkedés azonban elkésett. A paraszti differenciálódás, és a szegényebb 54