Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

kerületi deputáció jelenlétében az új földosztás mellett döntöttek. Az új osztás állandó és örökös elosztásra való tanácsi határozat kimondását nagyban elősegítette Nagy József birtokos redemptus és 27 társa újabb beadványa. A gazdagabb redemptusoknak az volt az óhaja, hogy az egész terrénumot osszák szét. Tehát nemcsak 18 000 Ft-os földterületet, hanem a teljes 20 700 Ft-os váltság összegű földet adják egyéni tulajdonba redempciós kulcs szerint. Ebből a kérésből világosan kiderült a polgárosodó redemptusi réteg földszerzésre törő tendenciája. Az osztás megkezdése előtt ezt az elgondolást támogatta még Duzs Gergely és 14 társának 1817. szeptember 30-án beadott kérelme. A földosztásnál a gazdagabb redemptusok elgondolásait nem tudta a tanács maradéktalanul végrehajtani a szegény parasztok ellenállása miatt, ezért négy tagban végezték az osztást. Nagymezőn csak tanyaföldet mértek, melynek kisosztását kaszálóban a Nagysziken és a Kisajtóson, tengeri földjét a Nagy Berekben, ugarföldjét Kis Berekben, Pincésen, Nagy Ajtóson, Hármason adták ki. Mindenki az 1764. évi liber fundális könyv alapulvételével, s az 1796. és 1817. évi szaporúsággal együtt 1 Ft-os redempciós öszszeg befizetése után 659 Va négyszögöl területű ingatlant kapott. Ezzel az osztási kulccsal az 1764. évi földterületi forintos egység majdnem duplájára nőtt. Az 1817. évi földosztásban nem nyugodtak meg a lakosok. 1823-ban már újra fellebbezték a földosztást a kerülethez. Illésy János kapitány a beadványt 1823. szept. 17-én leküldte a tanácshoz, de a tanács elutasító határozatot hozott, és az 1817. évi földrendezés biztosítása végett 1825. augusztus havában egy új liber fundit fektetett fel, melybe bevették az 1817. évi állapotokat és az esetleges változásokat, s attól kezdve ezt, mint az országos viszonylatban elsőnek életbeléptetett telekkönyvet vezették. A véglegesített egyéni birtoklás telekkönyvezése tehát a Nagykunságon az országos (1859. évi) állapotokat évtizedekkel megelőzve lépett gyakorlatba. E fontos okmányt bevezető feljegyzés így hangzik: ,,Liber fundális, azaz olyan könyv, melybe a Nagy Kun Madarasi lakosok szántó és kaszáló redemptionális tőke földjeik külön külön feljegyeztettek s készíttetett az 1817. esztendei földek felmérések és osztások szerint, az azon idő olta akár vétel, akár csere, akár zálog, akár atyafiságos osztály által történt változások feljegyzésével, mellyek ennekutánna is ezen könyvbe minden esetben feljegyeztetendők lesznek, hogy kinek, kinek birtokja mindenkor világosságban lehessen és tarthasson, lévén egyéb eránt azokról kellő írások az Archívumban és Dokumentumok. Készült 1825. esztendei Aug. Holdnapban." 120