Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

A földekről véglegesen kiszorult irredemptusok, jóllehet a lakosság 30%-át alkották, nem tudtak beleszólni a földek rendezésébe, a szegény redemptus parasztok azonban újra és újra tiltakoztak, de 1838-ig eredménytelenül. Ekkor a forradalmi eszmék, a reformkori mozgolódások, a lengyel forradalom közvetlen hatása, a járvány és ínséges idő kényszerű behatása következtében a megyei és tanácsi vezetők kénytelenek voltak egy újabb földrendezéssel leszerelni az elégedetlenkedést. A tulajdonképpeni cél azonban az 1812. évben megkezdett törekvés megvalósítása volt. Megkapni a birtokokat egy tagban, hogy a fejlettebb agrotechnikai módszerekkel, trágyázással emelni lehessen a föld évi hozadékát. Ez világosan kiderült 1838. március 21-én lefolytatott tanácskozáson, ahol íllésy János nagykun kapitány is jelen volt. íllésy János tagja volt a megyei reform mozgalmaknak és rendíthetetlen híve a polgárosodásnak, de szerepe ellentmondásos. Ugyanis ő a gazdag redemptusok gazdasági megerősödésen munkálkodott és kevésbé törődött a szegény parasztság sorsával. E tanácsülésen a városi tanácsnokokon kívül számos előkelő, módosabb gazda is helyet foglalt, de kimaradtak a szegény parasztok. A kapitány, mint országgyűlési követ és az országos földreformot előkészítő bizottság tagja nagy lelkesedéssel ismertette a megjelentek előtt az országos földrendezés fontosságát. Ezt alkalmazta Madarasra is. Kiemelte, hogy egy tagban lehet eredményesen gazdálkodni, mert így mód adódik a termelés sokféleségének biztosítására és sokkal több hasznot hajtó ipari növények termesztésére. A tagosítást úgy lehet legjobban lebonyolítani, ha a földeket osztályoznák s így minden sérelem elintéződne. 1838. aug. 11-én újra csak Íllésy jelenlétében, Farkas Mihály bírósága alatt 150 lakos részvételével (100 holdon felüli volt kb. 100) a szegény parasztok bevonása nélkül döntöttek a földrendezésről. Nem újraosztásról volt szó, hanem tagosításról, melyet a szétszórt földeknek a műveltebb gazdálkodási rendszerrel való hasznosítása érdekében kell végrehajtani, hogy ezzel előmozdítsák a jövedelmezőbb művelést, a földek szabad, tetszés szerinti használatát, a földek javításónak számtalan módját, s az iparra és a kereskedésre nézve anyagul szolgáló növények termesztését. íllésy János kerületi kapitány korszellemtől átitatott beszédét szinte teljes egészében megőrizte a jegyzőkönyv. Utolsó sorait így örökítette meg a nótárius: „szélesen kiterjedő tudományos előterjesztéssel megmagyaráztatván meggyőzött mindeneket arról, hogy az eddigi földosztály és gazdálkodási módok mellett több hasznot várni nem lehet." A vélemények megoszlottak. Egyesek kívánták az egy tagban való tagosítást, mások a két tagban való megosztásra szavaztak. A gaz121