Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

a': mezőgazdaság, magasabb szintre emelkedett. Viszont a szegény parasztok harca akadályt gördített a nagybirtok kialakulásának s így az országos viszonyoktol eltérő, sajátos körülményeket hozott létre a földbirtok eloszlásban. A nincstelen zsellérek szaporodását és elszegényedését azonban nem tudta méggátolni. Az 1796-ban, — a vezető rétég bevallása szerinti „nagy csendesseggel" — befejezett földosztás ellen, a szegényparasztság elégedetlensége miatt, 1808-ban a városi tanács kénytelen volt a földrendezés ügyével újra foglalkozni. Kiderültek az osztási hibák és a visszaélések, 1810-ig halogatták a megoldást. Ekkor azonban a sürgető kényszer hatása alatt Illésy János kerületi kapitány és Laszka János főfiskális kiszállt Kunmadarasra és 1810. aug. 5-i tanácsülésen megtárgyalták az új osztást. A sérelmek rendezése végett kimondották, hogy á tanyaföldeket összevonják, az ugarföldeket pedig három kalkaturában számítják, a tanyaföldnek alkalmatlan földeket kiselejtezik, hogy egyéni tulajdonban csak a megfelelő szántóföldet hagyják. Szöllőföldet minden redemptusnak ígértek, még pedig a ,,régi mód szerint érdemek és szükségekhez mérten illendő" darabot. Kenderföldosztásról külön rendelkeztek. Az újraosztásról ismételten csak egy év múlva, 1811. október 5-én tárgyaltak és döntöttek véglegesen. Ezen a tárgyaláson már győzött a gazdagabb redemptusi, polgári elgondolás, s kimondották, hogy a második osztályt a tanyaföld közelében, ha lehetséges mellette kell kiosztani. Mivel ilyen elosztásban a Nagymező, a város legjövedelmezőbb szántóterülete nem lett volna elegendő, tanyaföld részére a Berekét és a Hármast is igénybevették. Az ellentétek miatt az osztás áthúzódott az 1812. évre. Megnyugtató módon akkor sem intézték el. Már 1812. augusztus 2-án az elégedetlenkedők fellebbezést nyújtottak be és felsorolták sérelmeiket, mely a tanyaföldosztás minőségi különbözőségei és a legelőterület kisebbedése miatt állott elő. A tanács nem volt hajlandó az intézkedésre, ezért az elégedetlenkedők több rendben a kerülethez fordultak. Évekig húzódott az ügy, míg végre nem térhettek ki előle, s a lakosság többségének kívánságára vizsgálatot tartottak. Kiderült, hogy az osztó deputáció sok hibát ejtett a tanyaföldek osztásában a kisosztások révén, melyeket a tanyaföldek mellett mértek ki. Tiltakozott a lakosság a Hármas tanyaföldek használata ellen is, mert az nem alkalmas, és kiosztása által nincs az állatoknak elegendő legelőjük. Sokakat a minőségbeli visszaélések is sértettek. A módosabb redemptusi réteg szembehelyezkedett az újraosztással, arra való hivatkozással, hogy tanyáikat már megépítették s károsodás érné Őket, és a sokszori osztással a trágyázás elhanyagolódik. Végül is sok huzavona után 1817. augusztus 13-án 119