Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

szám, mert akkor Kunmadarason 1571 ház volt. A lakosság 70% tehát rászorult a segítségre. Az igényelt vetőmagot tizedenként házsorjában mérték ki. A kölcsön összege 66 595,56 Ft-ot tett ki, melyhez 330,07 Ft kezelési költséget számítottak. A tőke utáni kamat évi 5%-os volt. Maga a város külön 10 000 Ft-ot vett kölcsönbe, melyhez 1867-Ben még 3474,67 Ft-ot kaptak. A lakosság a vetőmagot a következő árakon kapta: Vetőmag Mérőnként Köblönként Ft. kr. Ft. kr. Őszi búza 5 87 11 74 Rozs 4 19 8 38 Árpa 3 75 7 50 Zab 2 80 5 60 Tengeri 4 26 8 32 A kölcsöntörlesztést 1866. január 1-én kellett, megkezdeniük és hat év alatt visszafizetniök utólagos részletekben, kamatokkal együtt. A kölcsön teljes összegét 1873. szeptember 15-én fizették vissza.

36 A kölcsönnel a kormányzat kézben tartotta a nagykunsági községeket és évekre lekötelezte őket. Kunmadaras lakói ennek ellenére a kiegyezés után is a 48-as politikának harcosai maradtak. A 67-es programmal induló Jókait is megbuktatták a követválasztáson. A 48-asoknak külön párthelyiségük volt, melyet még ma is 48-as körnek hívnak. (A II. világháború után néhány évig a Nemzeti Paraszt Párt helyisége lett). A passzív ellenálláson, esetleges követválasztási eseményen túl Kunmadaras életében a kiegyezés utáni korszak eseménytelen volt. Ez időszak lezáródása az 1871. évi 17. te. értelmében történő városi és községi újrarendeződéssel történt meg. A régi szervezet megszűnt, s helyette törvényhatóságú városok, rendezett tanácsú városok, nagyközségek és kisközségek szerveződtek. Ennek következtében Kunmadaras 1872-ben nagyközséggé alakul, s 1878-ban Nagy Kun Madaras név helyett Kunmadaras elnevezést kapta.