Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

Pólya Dániel csendbiztos, Bérezi József pedig pusztázó hadnagy lett.

33 Az osztrák abszolutizmus hatalomra jutása után, az ország újraszervezésével egyidőben, gyarmati uralma meghosszabbítása érdekében Összeállított listák alapján megkezdte a forradalomban résztvett személyek üldözését és bebörtönzését. Kunmadarason egyetlen embert érintett a szigorú eljárás: Helmeczi József református lelkipásztort, akit eleinte megfigyelés alatt tartottak, miután azonban kiderült, hogy forradalmi férfiakkal állandó levelezést folytat, letartóztatták és több, mint egy esztendeig a pesti börtönbe zárták. A szájhagyomány úgy tudja, hogy Kufsteinben is volt. 1854. decemberében szabadult, de a börtönben kapott súlyos betegségében egy év múlva meghalt.

34 Magatartása, forradalmi és szabadságharcos megnyilatkozásainak hatása az egyházközség presbitériumának életében az abszolutizmus alatt újra és újra megnyilvánult. 1850. február 5-én a presbitériumban hatalmi szóra a népképviselet megszűnt, a régi presbitérium visszaállt és csak királyi biztos jelenlétében lehetett gyűlést tartani. Ettől kezdve Kunmadarason 1857. szeptember 16-ig nem tartottak gyűlést, mely a passzív ellenállás kifejezése volt. 1860. március 4-én lelkesen csatlakoztak a Császári Nyílt parancsra szerkesztett egyházkerületi felterjesztéshez és ugyanaznap megtiltották lelkészeiknek, hogy világi hatóságtól eredő, nem egyházi felettesség útján közölt rendeleteket elfogadjanak. Az egyház passzív és a Nyílt Paranccsal szembeni aktív magatartásának gyümölcse Kunmadarason az lett, hogy visszaállították a népképviseleti presbitériumot és felkészültek a legszélesebb alapon való választásokra, melyet a 29 körzetre osztott városban, 3—3 felügyelő jelenlétében, 1848-as politikájuk eredményeként 1861. február 16-án végre is hajtottak.

35 A Bach korszak igen szomorú végét nagy inség közt élte át népünk. A Nagykunságon különösen súlyos idők következtek az 1863. évvel. Gyászos időszak volt Kunmadaras lakóinak életében. Igen nagy volt a szárazság. Az állatok értéktelenné váltak. Egy pár ökör ára 30 Ft-ra egy tinó ára 2 Ft-ra süllyedt. (1822-ben egy pár ökör 200—250 Ft volt.) Az igavonó jószágok elhullottak a takarmány hiány miatt. Az emberek is éheztek, sót sem tudtak szállítani igavonó jószág hiányában. A kenyeret korpapogácsa, fakéreg, száraz tengeri csutkából ocsuval kevert gyurma pótolta. Az asztalokra újra felkerült a régi idők Ínséges kenyere a sásböndöly is. A kormány nem térhetett ki a segítség elől. A lakosság részére hosszú lejáratú kölcsönt folyósított. Kunmadarason 1091 családot részesítettek kormánykölcsönben. Az inség kétségbeejtő nagyságát fejezi ki ez a 116