Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

alá, hogy támogassák a szabadságharcot. Augusztusban Kossuth Lajos buzdító szavára

1 tovább folyt a toborzás. A felszerelést és az állítás költségét a lakosság arányosan szétosztotta egymás között, azontúl még szept. 19~én 1000 Ft-os kölcsönt vettek fel. Október 4-én indították útnak a lovas nemzetőröket Lacházára, a gyalogosokat pedig készenlétbe állították. Az ünnepélyes búcsúzáson jelen volt Varga Imre nagykunsági kormánybiztos is. Ettől kezdve szinte napról napra eseménydús volt a madarasiak élete. A kormány 500—1000 katona élelmezésére szólította fel a várost október 5-én, közvetlen utána 120 újonc toborzása vált szükségessé, melynek költségeire ismét 1000 Ft-os kölcsönt vettek fel. Decemberben nyugtalanító hírek kerengtek, az „oláh lázadás" leverésére áthaladó 1200 főnyi hadseregről, mely Nagybánya felé vonul át a városon. December 16-án a nagykunkerületi biztos keserítette a város képviselő testületét a Kassa felől előretörő Schlick generális Miskolc felé folytatott támadásának hírével és sürgős segítség kérésével. A képviselőtestület két nap múlva már indította csapatait. A szorongatott helyzetben elkeseredés lett úrrá a városon. Amikor Perczel seregének maradványa Pestre visszavonult, akkor rémületbe ment át az elkeseredés. Amikor a kormány 1848—49. fordulóján Debrecenbe áttelepült, a szállítmányok egy részének útja Madarason vezetett át. A Budapestről kiküldött futárok készítették elő az áttelepülést és Kossuth Lajos lelkesítő beszédei állították helyre a rendet és fegyelmet.

27a A Nagykunság bízott a győzelemben és nem tétovázott a kormány költözködésének segítésében. Madaras, Karcag. Kisújszállás, Türk eve, Kunhegyes 24 óra alatt 3000 fogattal állt rendelkezésre. Még 1849. január 7-én a madarasi képviselőtestület utasította a városgazdát és a mellé rendelt segédgazdát, hogy a katonaság részére szükséges „temérdek széna és zab és élet" adagokat pénzen vásárolja fel. 1849. január 14-én azonban már újra érezhetővé vált az elkeseredés a visszavonuló katonai erők és menekülés láttán. Napról napra 100—150 szekeret kellett állítani és 500—1000—2000 főnyi katonaság podgyászát szállítani, mert a város Szentmiklóstól Miskolcig és Balmazújvárosig és vissza „transcendentális" hely volt, a karcagiak 400 fogatról szóló kérését is visszautasították, de panaszkodtak a nagy mennyiségben követelt széna, zab és kenyérgabona előteremtésének terhe miatt is. Bírálták a Nagykun kerületi tisztviselők intézkedéseit. A szabadságharc kezdeti, egysége kezdett megoszlani. A képviselők módosabb rétege visszahúzódott. A megoszlott véleményeket népgyűlés elé vitték, ahol kiderült, hogy a nép összességéin