Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

Lossonczy Dénes fia István ellen irányult a kunmadarasi határon levő Üllő tó megszerzése miatt. Ohat vezér nemzetségének utódai, a kócsiak sem kímélték ezt a területet. 1349-ben újra királyi beavatkozásra volt szükség. I. Lajos király elődje intézkedését megerősítette, leirattal fordulván a kócsiakhoz és az Abád, valamint Tomajmonostora környékén lakó kunokhoz, hogy jogtalanul ne használják az Üllő nevű halászó helyet.

11 A XIV. század végén a község határa már az egymásközötti harcot vívó kun főurak ellenségeskedési zónája volt. A Vajk kun népe és Alun népe között hosszantartó birtokharcokat 1389-ben a madarasi Fábián és Sebestyénszállás környékén megszállt Csáktornyai István nádor csendesítette le. Valószínűsíthető, hogy Vajk kun népe a honfoglaláskor bejött s még nemzetségi kötelékben élő keleti nomád népközösséget jelez. Alun népe alatt pedig a jászokat érthetjük, kik Alun, vagy Alu, esetleg Olu kabar vezér utódai voltak.

12 E megegyezéssel szinte egyidőben tisztázódott Kunmadaras mai északi határterületének birtoklása. Ekkor folyt a végleges letelepedésre szorításuk utolsó felvonása. Az egymás között versengő kun főurak közül ebben az időben a vezetést Scybes, vagy Stybes

rA főúr ragadta magához, aki letelepedvén a királytól nemességet kapott és a feudális birtokosok sorába lépett. Lakhelye a Kisüllő keleti felén, Fábiánkától délre Gergely halom környékén volt. Udvarházai számáról Hatház nevet kapta. Nevét mai napig őrzi a Nagymezőtől délre eső határrész. Fiai: Balázs, János és Miklós birtoka Kenderesig elnyúlt és magába foglalta a madarasi Nagymezőt, Karcagot, Hegyest, Kenderest, valamint az ettől délre eső területeket egészen a Túrig.

14 E birtoktest északi határán a XIV. század közepén még nomád életet éltek Kunmadaras őslakói s szívós harcot folytattak keleti szomszédaikkal. Ezt zárta le Csáktornyai István nádor 1389-ben. Két év múlva 1391-ben Madaras György

15 jászkapitány, kiséri lakos, az Aba nemzetség leszármazottja megkapta a madarasi határ északi részét, mint részbirtokot, Gyenda és Iván közötti részen, a gacsai oldalon a Tisza Üllő kanyarjának határa mentén elnyúló csíkot, mely a kiséri határral érintkezett. Ezt az adományozást, illetve birtokelkülönítést 1393. szeptember 1-én Zsigmond király megerősítette. Madaras György szálláskapitány betelepítette a falut, házakat építettek és a XIV—

XV. századfordulóra Madarason kialakult az állandó szálláshely és nevét a mai napig viseli a község. Az Aba nemzetség Madarasi ága a honfoglalás alatt került az országba. Már a tatárjárás előtt olvashatunk róluk. 1215 körül Miklós nádor előtt van e család

10 egyik tagja, mint Pó falu birtokosa. Magyarországra 10